2010. november 27., szombat

Erős túlzással: "Képregény"

Nem Marvel, nem DC, még csak Dark Horse Comics se. Fiatalkori képregény-dózisaim ugyan kikoptak már a szervezetemből, de azért gondoltam megpróbálkozok valami hasonlóval... És ez lett belőle.

2010. november 25., csütörtök

Szabadulás "release" - kézmozdulatok

Hiába alkalmazza az elkapó a tökéletesen és a helyes irányba kivitelezett szabadulást, ha a védő kezével meg tudja akasztani a játékost. A szabadulás legkritikusabb pontja az, amikor az elkapó a védő mellett próbál meglépni. A támadó játékosnak nem szabad hagynia, hogy a védő kezeivel hozzáérhessen. Amint a védőnek sikerül ellenfele mellkasához érnie, lelassíthatja a játékost és az út időzítését is tönkreteheti.

Az elkapó a fent említettek elkerülése érdekében különböző kézmozdulatokat használhat. A kézmunka lényege, hogy elüsse a támadó kezét. Legismertebb módszere a „rip” illetve a „swim”.



A rip-nél az elkapó az egyik kezével elüti a védő kezeit majd a másik kezével mélyről indítva alávág a védő kezének. (videó 0:27)

A swim-nél az elkapó az egyik kezével szintén elüti a védő kezeit, a másik kezét pedig olyasmi mozdulatot alkalmazva mint a gyorsúszásnál áthajítja védője felett. (videó 0:38)

Miután valamelyik kézmunkát használta a játékos érdemes a hátát kissé a védője felé fordítani, mivel ezzel minimalizálja védője esélyeit arra, hogy szabályosan bármit is tehessen ellene.

2010. november 24., szerda

Formációk: T formáció

(Power T)

A T formációt gyakran emlegetik úgy, mint az amerikai football legrégebbi támadó formációját. Az alapjai már 1882-ben megfogalmazódhattak Walter Camp innovációktól duzzadó gondolataiban. Az előre passz bevezetésével azonban az eredeti T formáció sokat vesztett fényéből és az olyan felállások, mint a single wing váltak favorizálttá. Az 1930-as években újítások söpörtek végig a sporton. A labda kissebé, dobás-barátibbá válása valamint a kézből kézbe snap megjelenése a T formáció hamvaiból való feléledéséhez vezetett.

Ezt az újítások által életre hívott T formációt ritkán vagy szinte már nem is lehet látni manapság. Azonban a 20. század első felében sikerességének köszönhetően a football mérkőzések felgyorsultak és az eredményjelzőket is több pont rogyasztotta. A T formációt a Minnesota Egyetem 1930-as 1940-es csapatai tették igazán közismertté. Öt bajnoki címet szereztek alkalmazásával. Az 1950-es években az Oklahoma csapata zsinórban 47 győzelmet tett le az asztalra és 3 bajnoki címet vágott zsebre. Az 1940-es NFL Bajnoki mérkőzés kulcsfontosságú fegyvere volt. A Chicago Bears 73-0-ra győzte le akkor a Washington Redskins-t.



A Bears T-je hatékonyan használta a man-in-motion-t, így a három futó közül az egyik, mikor elhagyta a backfield-et elkapóvá vált. Ennélfogva az eredetileg dinamikus futásokra kialakított T formáció sokkal erősebb passztámadások szülője lett, mint vetélytársa a single wing. Fénye egyre erősödött. A backfield-en maradt két futójátékos és a lassan már flanker pozícióban kezdő társuk örökre megváltoztatták a formáció arculatát. Kezdetben a csapatok a flanker-t slot-ban (erős oldal) állították fel, mivel a szálkák (hashmarks) nagyon messze voltak, mint az egyetemi footballban. 1972-ben a szálkákat jelenlegi pozíciójukba mozgatták (70 láb, 9 inchre az oldalvonalaktól). A pályakép alakulása csökkentette az erős/gyene oldal jelentőségét és feltárta a passz-támadás kapuit. A T formáció ezen sarja a mai football komplex formáció között Pro Set néven áll sorba.

Erős túlzással szinte minden modern támadás a T séma egyik variációjának tekinthető. Megemlítendő kivétel a Shotgun formáció, amelyet a San Fransisco használt először az 1959/60-as idényben. Pár példa: Az I formáció is a T egyik verziója. A Kansas City Chiefs vezette be az NFL életébe 1968 körül. Másik verziója az egykor oly népszerű Wishbone. Korábban az egyetemi footballt dominálta azonban mára szinte eltűnt.


A T formációt kisebb középiskolák és egyetemek még mindig használják. Egyes szinteken gólvonal szituációknál is felfedezhető. Egyszerűsége és a futás erős hangsúlya népszerűvé tette az ifjúság footballjában.


Öröksége

Ha magára a T-re nem is vetül már a dicsőség fénye, újításai körüllengik és bele is ivódtak a mai modern támadásokba. Ez volt az első formáció, ahol az irányító a center alatt kézbe kapta a labdát. Ezután vagy átadta vagy elkezdhetett hátrálni a passzhoz. Sokkal kiszámíthatatlanabbá vált a támadás. Szimplán a formáció alapján már nem lehetett ítélkezni. (Korábban a QB-k elsődleges feladata a blokkolás volt. A snap a halfback-nek vagy a tailback-nek volt címezve.) Az első legjelentősebb hozadékos változtatás összegezve tehát az, hogy megszületett a ma ismert QB pozíció.

Második igen jelentős fegyvertény, ami a T-ben jelentkezett, hogy a futók az irányítótól úgy kaphatták meg a labdát, hogy szinte teljes sebességgel robbanhattak be a számukra kijelölt lyukba. Ez a lehetőség még összetettebb blokkolási sémák kialakítását generálta, így a támadás igaz múlandó, de jelentős előnyre tett szert.

A T-ben a fent említettek mellett a QB változatos ál-átadásokat játszhatott ( az option play-ek kialakulásának gyökere). A játékok sokkal gyorsabban fejlődtek ezalatt, mint a single wing alatt. Sokkal kevesebb dupla blokkra volt szükség, mivel a futó sokkal hamarabb lyukon volt valamint több lyuk közül is választhatott, mint amit eredetileg terveztek. A center még hatékonyabb blokkolóvá válhatott, mert immáron a snap-nél nem kellett lehajtania a fejét. A back-ek nek sem kellett már annyira sokoldalúnak lenniük, mint a single wing-ben.



Formációk: Pro Set

Mind a profi, mind az amatőr csapatok is alkalmazzák az amerikai football egyik közismert alap formációját a „pro set”-et, melyet „Splitback formation”-ként is emlegetnek. Ebben a formációban a tradicionális I formációval ellentétben a futók nem egymás mögé hanem egymás mellé állnak fel a támadáshoz. A pro set formáció hajnalán 3 running back készült neki a T-formáció alapján az ellenfél legyűréséhez. A T formációban a 3 futó közül az egyik halfback flanker pozícióban kapkodta a lábait. Az évek során ezen halfback flanker feladatai a 3 futós T formációban állandósultak. Gyakorlatilag szélső elkapó lett.

Az immáron Pro set-ként elterjedt formáció elég népszerű mivel könnyen indítható belőle futó- illetve passzjáték. Mindkét játék egyforma sikerességgel vihető véghez a formációból. Ez a tény a védelem számára jelentős tartalmat hordoz. Folyamatosan résen kell lenniük az elkövetkező játék mivoltának meghatározásához. Emellett a védelemnek több időbe telik leolvasni a futásokat.

Mikor a játék megindul, a pro set az football egyik legveszedelmesebb formációjává válik. A védelem igyekszik megakadályozni, hogy a támadás kifuthasson a formációból eközben jelentős időt fordíthatnak a fake játékra. A safety a scrimmage felé mozdulhat, ami által szabaddá válik mögötte a terület a pálya közepén. Emellett a két back a külső blitz-eket levédekezheti, így az irányító az idő „bőségében” úszkálva kereshet magának egy szabad elkapót.


Az alap pro set formációban egy split end (WR a bal oldalon), egy flanker (WR a jobb oldalon), egy irányító (QB), egy fullback (FB), egy halfback (HB), egy tight end (TE) és 5 falember (OL) játszik. A Pro set egyik variációjában a tight end-et egy harmadik elkapóval helyettesítik, aki slot pozícióban készül a támadáshoz. Ez a változat 7-6-ra a támadó fél javára billenti a mérleg nyelvét a tackle box-ban.