A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 4., szerda

Az amerikai football játékosokra gyakorolt hatásai /100 év távlatából/


Fielding H. Yost 1905-ben vetette papírra gondolatait az amerikai footballról a játékosok és a nézők számára. Michigan-i edzősködése 5-ik évét taposta ekkor. 106 év elteltével sokminden megváltozott a football körül, azonban egyes alapkövek máig a helyén vannak. Álljon itt az egyik fejezet a sport játékosok számára nyújtott többletéről:


„Football: Mit nyújt a játékosoknak testileg, fejben, és morálisan


Egy amerikai játék se nyert még ilyen sok dicséretet és ilyen sok bírálatot egy időben, mint a football. Dicsérik tudományosan fejlesztett játékai, valamint a játékosoknak nyújtott mentális és testi képzés miatt. Erős kritikákat kap durvasága és az annak következtében jelentkező sérülések miatt, amelyeket a játékosok szenvednek el. Némely néző szemszögéből a játék maga akkora veszélyt jelent a játékosokra, hogy annak egyetemeken való engedélyezése civilizálatlanságnak tűnik.

Ezen emberek úgy tűnik nem mozognak otthonosan a football világában, mivel a napjainkban játszott játék az atlétikai megmérettetések fejlődését tekintve az első helyre került a játékosok testi, mentális és morális képzése okán.

Habár a laikus számára a football elsősorban fizikális játék, azonban a testileg megszerzett többlet nem egyenlő az összes jutalommal, amit a játékosok általa nyernek. Tény, hogy a többi sporttól jobb lehetőségeket kínál a testi fejlődéshez. Az atlétikus elemeket tartalmazó versenysportok nagy hányadában a test egyes részei kerülnek csak megmozgatásra. A footballban minden izmot használni kell. Mind a kéznek, a lábnak, a hasnak és a hátnak szükséges, hogy megtegyék feladatuk. A futások és az egymást gyorsan váltó játékok során az állóképesség fejlődik. Minden lehetséges módon elkezdenek megerősödni a játékos izmai. Ráadásul a játékos semelyik izomcsoportja sem indul abnormális növekedésbe. A football játékosok nem lesznek lassú izomkolosszusok. Csiszolt és kitartó atléták válnak belőlük.

A játékosok footballtól eredő testi fejlődését az egyetemi edzők táblázatai világosan mutatják. Lemérik a játékosokat mielőtt veteránokká válnának és azután is miután már veteránok. Ezen mérések minden esetben figyelemre méltó növekedést mutatnak az erőnlétben, méretben és az atléta szimmetriájának tekintetében.

A testi előnyöket, melyet sokan elismernek, mégis gyakran kis mértékben veszik számításba. A játék durvasága pedig állítólag több sérülést okoz, mint fejlődést.

Aki egy kicsit is ismeri a játékot, nem fogadja el azt az állítást, hogy a football brutális. Mindnyájan egyet értenek abban, hogy a játék kemény, de a durvaság nem egyenértékű a brutalitással. A sérülések lehetőségét teljes mértékben nem lehet eliminálni, de ez igaz minden más játékra és az élet többi területére is. Szinte minden olyan városban, ahol a footballt is játszák megtalálható az evezés, a vadászat, a korcsolyázás és más egyéb sportok, melyek külön-külön több sérülést okoznak egy évben mint a foci. Mivel maga az élet is veszélyekkel van átszőve, így egy olyan játék, amelyben a durvaság vagy a kockázat nyomokban sem lelhető fel szinte bizonyosan nem éri meg az időt egy fiatal, erőteljes ember számára.

Mindezek ellenére a football durvaságát amennyire csak lehet ki kell küszöbölni. Napjaink nagy csapatainak jelentős része ezt meg is tette. Ezen csapatokat olyan képzett edzők vezetik, akik egyetlen kötelessége az, hogy minden egyes játékost beillesszen a csapatba, hogy az kivehesse a részét annak munkájából. A játékosok mindezeken túl elsajátítják az úriemberi viselkedés alapjait, melynek következtében a játék durvasága elvész.

A football egyre inkább az elme és a test küzdelmévé válik. Több lesz, mint egy szimpla erőtusa. A régi stílusú tömegjátékok utat engednek a tudományosabb és nyitott koncepciójúaknak. Mindezek úgy kínálják a játékosok számára a fejlődés lehetőségét, hogy a komoly sérülések számát minimalizálják.

A football szimpla fizikális többlete az átlag egyetemista számára nem jelentősebb, mint a mentális fejlődés növelése. Ez a sport az erő játéka, de olyan erőéi, amelyet ésszel irányítanak. Rengeteg mérkőzés dőlt már el az egyik csapat mentális fölényének köszönhetően. Ez az a része a játéknak, amelyet az átlag néző egyáltalán nem ismer. A pályán láthatja mindkét fél tolásait és a kimozgásait, de nem érzékelheti az ezeket irányító gondolatokat. De az a néző, aki belegondolt már egy játékos nehéz gondolatmenetébe tisztelni kezdi azt. A footballistának a siker érdekében rengeteg szabályt kell elsajátítania, értenie is kell mindet sőt azoknak megfelelően cselekedni. A jelzéseket zsigerből kell ismernie és azokat rögtön végre is kell hajtania. Ismernie kell a saját és csapattársai játékát is, hogy a többiekkel közösen dolgozhasson a játék pontos gépezetében. Mindezt pedig olyan gyorsasággal és pontossággal kell tennie, amely semelyik másik játékban nem lelhető fel.

Kétségtelen, hogy egy fajankó sosem tudná megfelelően játszani a footballt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a játék megköveteli, hogy az egyetemek nagy részében minden footballistának kitűnően kell teljesítenie az órai munkák során. Azonban minden football játékos aki megpróbálkozott egy elismert diploma megszerzésével, az jó tanuló volt. A footballt nem csak éles-eszű játékosok játszák, de annak, aki űzi erősödik az elméje. A rendszeres edzések segítik megtisztítani a sportolók fejét a tanuláshoz. Gyors gondolkodásúvá válnak és gyors precíz döntéseket képesek hozni. Mi több, a mérkőzések sokasága alatt a játékos számos ellenféllel találja szembe magát. Őket alaposan, erősen figyeli a játékok alatt. Ezen procedúrán keresztűl bizonyosan fejlődik az emberismerete. Ez az a football hozomány, ami felett gyakran átsiklanak.

A mentális fejlődés mellé társul a morális gyarapodás, melynek legnyilvánvalóbb karakterisztikai jegye a bátorság. Minden férfias embernek rendelkeznie kell egy bizonyos mértékű mentális és fizikális bátorsággal, és enélkül nem is létezhet football játékos. Nagy szellemi erőre vall, hogy a játékosok rendszeresen úgy szaladnak bele egy szituációba, hogy tudják milyen veszélyek várnak rájuk. Az elme bátorsága számos módon növelhető a játékosban. Minden játékosnak meg kell tanulnia uralkodnia magán, hogy körültekintően játszhasson és soha se szégyenítse meg se magát sem pedig az iskoláját azzal, hogy elfelejti amit a pálya etikettje megkövetel. A játékosnak meg kell tanulnia nyugodtnak maradni még a legzaklatottabb szituációkban is, ugyanis ekkor várják el tőle a legtöbbet. Sosem borulhat el a feje, mivel folyamatosan használnia kell azt. Továbbá nagymértékű önuralmat és mértékletességet kell elsajátítania annak az átlag egyetemistának, aki elkezdi az edzéseket. Készségesen át kell adnia magát a szaktekintélyeknek és meg kell tanulnia a gyors és csendes engedelmeskedést.

Az engedelmességnek nem csak a pályán kell jelen lennie, de azon kívül is. Az utóbbi az a hely, amely a legtöbb kitartást igényli. A játékosnak itt be kell tartania a rendszeres kelés és fekvés menetét, és meg kell tanulnia, hogy bármilyen csábítás hatására se szakítsa ezt a ritmust meg. A játékosnak nagy önuralmat kell gyakorolnia a rá kiszabott diéta szempontjából is. Nem engedhet az ital vagy a dohány csábításának, de ezen túl még hozzá kell szoktatnia magát a táplálék napi meghatározott rendszerességgel történő beviteléhez. Mindezen itt elhangzottak, melyek az önkontroll részei, nagyon fontosak az egyetemen hallgató footballisták számára. Amikor elérkezik az év vége a játékosok többsége haza utazik. Addigra a football megtanítja ezeket az embereket észben tartani, hogy a pályán szerzett morális hatásokat nem mellőzhetik.

Természetesen az is igaz, hogy a football általános eredményei és szabályai közül mindig kilóg valaki vagyis kivételek is akadnak. Olyan ösztönök is kialakulhatnak egyes játékosokban, melyekre a játék után soha többé nem lesz szüksége az életben. A sértések, kihágások minden sportban jelen vannak, de a mindennapi elfoglaltságokban is fellelhetők. Léteznek olyan ügyvédek, akikre mindent lehet mondani csak azt nem hogy szakmájuk díszei lennének. Olyan papok szolgálnak, akik ügyei megszégyenítik az egyházat. Mégsincs olyan kialakult stigma, amely a többi dolgozó vagy tisztelendő személyét megbélyegezné. Ahogy az élet többi területe sem rendelkezik azonos kiváltságokkal úgy az összes football játékos sem lehet ugyanazon kiváló testi és morális képességekkel felszerelkezve. De számos olyan, akiknek sikerült többletet nyernie a sport által és ezt úgy is gondolja, a játék értékeit a teljeskörű fejlődés forrásaként kezeli.

A Football kétségtelenül Amerika legjobb játéka és nem csak az átlag néző szempontjából igaz ez, hanem a játékosok szemszögéből is.

A football játékosokra vonatkozó hatásaival kapcsolatos számos egymásnak ellentmondó állítás egy ígéretes Bostonit arra sarkalt, hogy felkérje a Harvard Felügyelő Bizottságát egy vizsgálat lefolytatására. Az addigi nézetek nagy része mind mentális és fizikai szempontból, mind egyetemi és az azutáni élet szempontjából bírálta a footballt. A szenzációéhes újság- és magazinírók folytonos támadásai hatására sem próbálkoztak meg hivatalos védelmet kialakítani a footballnak, mint sportnak. Ennek a bizottságnak más szerep jutott.

Mr. Robert Bacon, akinek először vetették fel a vizsgálat ötletét, volt az a tag, aki elutazott New Haven-be és a játék legismertebb befolyásolóját, Mr. Walter Camp-et sikerült leköteleznie az ügy érdekében. Camp, aki maga is veterán játékos volt, elfogadta az ügy kivizsgálására létrejövő bizottság elnöklését. A Hartford-i Joseph Twitchell, egy Yale-i jogi személy, a Groton iskolától Endicott Peabody, Princeton-ból James W. Alexander és a New York-i Henry E. Howland társaságában megkezdte a tények feltárásának munkáját.

A Harvard, Yale és Princeton veterán football játékosai alapos munkát végeztek. A csapatkapitányoktól, egyetemi tisztviselőktől, és a korábbi iskolaigazgatóktól kimutatások tömkelegét sikerült beszerezniük. Az eredmény, mely az addigiakat tekintve az adatok legteljesebb körét nyújtotta, messze bebizonyította, hogy a football jó hatások tekintetében jócskán túlszárnyalja hátrányait.

Részletekbe bocsátkozás nélkül - melyet Mr. Camp "Facts and Figures” című műve alaposan taglal és melynek alap témája a bizottság munkájának eredménye - a bizottság kimutatásait talán jól summázza a következő pár bekezdés.

„Azok egyhangú véleménye alapján, akik az elmúlt 18 évben a football játékát űzték a Harvard, a Yale vagy a Princeton színében, úgy találtuk, hogy a footballra jótékonyként tekintenek mind általános fejlődés mind a mentális fegyelem tekintetében. Az elszenvedett sérüléseket általában lényegtelennek találták a jótékony hatások túlsúlyával szemben. Ezentúl az egyetemi csapatok jelenlegi játékosai nagy részének számára kiküldött azonos kérdőívekre ugyan az a változatlan válasz érkezett. Mindez azt bizonyítja, hogy a játék mind fejben, mind testben nagy többletet jelent. ”

„Noha az ügy azon emberek személyében, akik már 2-3 de akár 16 éve fejezték be egyetemi tanulmányaikat lezártnak volt tekinthető, és teljes mértékben elegendő lett volna a játék hatásainak kivizsgálására, úgy tűnt, hogy még valami nagyon fontos hiányzott. Az iskolás fiúkról, akik még nem lépték át az egyetemek határait nem volt információ. Ezért kérdéseink nem csak az iskolás fiatalokat érték el, de azok tanárainak is szegeződtek. A legtöbb kiemelkedő iskola igazgatója ráadásul annyira előzékeny volt, hogy az üggyel kapcsolatos véleményét megfelelő hosszban papírra vetette. Itt is megtaláltuk ugyanazokat a jeleket, mint az esetek nagytöbbségében. A sport a fejlődés és az iskolai viselkedés tekintetében is jótékony. A vélemények megegyeztek abban is, hogy a továbbtanuláson sem esik csorba.”

A Harvard, a Yale és a Princeton a bizottság által szerzett összegzett hallgatói statisztika a következő:
  • Azon emberek száma, aki úgy gondolják magukról, hogy többletet kaptak a sporttól: 328.
  • Azon emberek száma, akik sérültnek tartották magukat: 3.
  • Azon emberek száma, akik nem adtak választ: 2.
  • Azon emberek száma, akik számára semmilyen hatással nincs: 4.

Lényegében ugyan ilyen arányú válasz érkezett a játékosok mentális felfegyverződésével kapcsolatban is.”

2010. május 3., hétfő

Az instant replay challenge rendszer

(bírók az instant replay visszanézése közben)

1999-ben az NFL újjáélesztette a már korábban kipróbált vitatottnak vélt instant replay challenge system-et. Az akkori rendszer az United States Football League (1987-ben ez a liga megszűnt, mindössze 3 szezona volt 1983-1985) változatán alapult. Az NCAA-ben az instant replay challenge system-et 2006-tól alkalmazzák.

A rendszer segítségével az edzők megkérhetik a bírókat, hogy vizsgáljanak felül az instant replay segítségével egy bizonyos döntést. Az edzőknek meccsenként két challenge lehetőségük van, bár a 2004-es NFL szezon előtt egy pici változás történt; ha mind a két óvás jogosnak bizonyul, akkor egy harmadik lehetősége is van az edzőknek. De ha a bírók miután felülbírálják a döntést és arra a következtetésre jutnak, hogy előző döntésük jogos akkor a challenge-t hívó csapat elveszít egy időkérést.

A challenge-t csak visszanézhető bírói hívásokra lehet kérni (Régebben az időkérés elvesztésével büntették azt a csapatot akik egy olyan play-t óvtak, amit nem fed le a rendszer. Mára ez a büntetés megszűnt), és ezek közül is olyan play-ekre amik a két perces figyelmeztetés "two minute warning" előtt elkezdődtek és csak akkor ha a csapatnak még legalább egy időkérése maradt az adott félidőre. Egészen 2005-ös szezonig akár egy csipogóval is jelezhették szándékukat, manapság csak a replay aszisztens használja. Az edzők egy piros zászlót dobnak a pályára, ezzel jelezvén, hogy óvják a bírók döntését. Ez a piros zászló eredetileg egy B terv volt, hogyha a csipogó felmondaná a szolgálatot. Mára általánosan elfogadottá vált a challenge jelzésére.

(Jim Mora challenge-t jelez)

A referee-nek mindössze 60 másodperce van, hogy megnézze a visszajátszást és eldöntse hogy az eredeti döntés helyes e. A referee-nek megkérdőjelezhetetlen vizuális bizonyítékot kell ahhoz látnia, hogy a döntést megmásítsa, ezért több szögből is megvizsgálja az adott esetet. Ha úgy dönt, hogy a óvás jogos, gondoskodnia kell arról is, hogy az órát a szabálytalanság idejére visszaállítsák.

A korlátozott számú óvás valamint az időkérés vesztés lehetősége miatt az edzők általában a kulcsfontosságú játékokra tartogatják a challenge-t. Mivel egy vitatott hívást, miután az azt követő játék elkezdődött már nem lehet óvni, ezért az edzőknek gyors döntést kell hozniuk, anélkül hogy látták volna a visszajátszást. Ha pl. egy bírói döntés a támadó félnek kedvez, akkor a támadó csapat gyakran felsorakozik és gyorsan snap-el, azért hogy megakadályozzák az ellenfél óvását. Gyakran a játékosok jeleznek edzőjüknek, ha azt hiszik, hogy a play-t óvni kellene.


(Harris Corporation egyik HD instant replay rendszere, amit a 2007-2008-as szezonban 28 NFL stadionba telepítettek)

Minden félidő 2 perces figyelmeztetése után, valamint hosszabbítás alatt az edzők nem óvhatnak. Visszanézés csak akkor történhet, ha a replay aszisztens úgy határoz, hogy egy játékot felül kell bírálni. Ekkor a replay aszisztens egy speciális csipogóval jelez a referee-nek. Ha a visszanézésre akkor van szükség mikor jár az óra, akkor az órát megállítják annak idejére, és csak akkor indul újra, ha a labdát lerakják és készen áll a játékra.

2010-es szezonnal kezdődőleg, minden olyan visszanézés esetén, ami járó óránál egy percen belül történik, 10 másodperc kifutási idő van. Ezt időkéréssel bármelyik csapat elkerülhet.

Az NFL-ben a replay rendszer jelenleg a következő szituációkat fedi:
  • Scoring plays (pontot érő játékok)
  • Pass complete/incomplete/intercepted (sikeres, sikertelen, elcsípett passz)
  • Runner/receiver out of bounds (futó, elkapó pályán kint van e)
  • Recovery of a loose ball in or out of bounds (szabad labda visszaszerzése pályán belül vagy kívül)
  • Touching of a forward pass, either by an ineligible receiver or a defensive player (egy előre passzot egy jogosult elkapó vagy egy védő érint )
  • Quarterback pass or fumble (irányító passzol vagy fumble)
  • Illegal forward pass (illegális előre passz)
  • Forward or backward pass (előre vagy hátra passz)
  • Runner ruled not down by contact (futó akit nem ítéltek megállítottnak egy kontakt után)
  • Forward progress in regard to a first down (előre haladás a first down figyelembe vételével)
  • Touching of a kick (rúgás érintése)
  • Other plays involving placement of the football (egyéb játékok a labda elhelyezését beleértve)
  • Whether a legal number of players is on the field at the time of the snap (legális számú játékos van-e a pályán a snap pillanatában)
A labda helyét csak bizonyos esetekben lehet óvni. A labda áthelyezésének döntése még nem elég az óvás megnyeréséhez. Ha a labdát áthelyezik ÉS a döntést újraméréssel felülvizsgálják, akkor az óvó csapat nem veszti el az időkérését.

Az instant replay challenge rendszer támogatói azt vallják, hogy ezzel a játék sokkal fairrebb. Manapság a játék gyorsasága igen csak próbára teszi a bírók képességét, hogy pontos döntéseket hozzanak. Instant replay challenge a csapatok számára egy lehetőség, megmásíthatják az alkalmi rossz döntéseket.

A rendszer becsmérlői a játék lelassulására panaszkodnak. A szokásos időkérések, óra állások, büntetések mellett az instant replay challenge elveszi azt, amit a nézők leginkább szeretnek a footballban; a sebességét és az izgalmát.

2010. március 11., csütörtök

A profi futball népszerűsítése: Harold Grange

1870-es években kezdtek el igazán focizni az amerikaiak. Akkor már egyetemi valamint klub csapatok léteztek. A futball hamar az egyéniség forrásává vált a főiskolások számára. A századfordulóra pedig megszokott szombati tevékenységé lett.

A foci első 90 évében a főiskolai, egyetemi futball sokkal népszerűbb volt mint a profi futball. Még ma is átitatja a College focit a tradíció és az iskolák közti rivalizálás. 80 évvel ezelőtt nem volt ritka, hogy 50000 szurkoló látogatott el egy iskolai mérkőzésre. Ugyanekkor egy NFL mérkőzésre a legjobb esetben is csak 5000 voltak kíváncsiak.

(Harold "Red" Grange a vágtató szellem "Galloping Ghost")

1925-ben egy nappal miután a főiskolás idény véget ért, Harold "Red" Grange az Illinoisi All- American halfback szerződést kötött a küszködő Chicago Bears-szel. A szerződés 19 játékra szolt. A Chicago Bears-nél Running back pozícióban kezdett el játszani az egyetemi 77-es mezszámával. 100000 dollárra rúgott a bére amit nagyrészt a belépőkből fedeztek. Ez hatalmas összegnek számított abban a korban amikor egy tipikus játékos bére kevesebb volt 100 dollárnál játékonként.

Még abban az évben a hálaadás napi játékra 36000 szurkoló sereglett ki (ez akkor a profi foci történetében rekord tömeg volt), hogy lássa, hogyan harcol Grange és a Bears az akkori liga legjobbjával a Chicago Cardinals-szal. A mérkőzés pontnélküli döntetlennel végződött a Cubs Park-ban. A Bears hatásvadász körútra indult. A New Yorki Polo Grounds-ban több mint 65000 ember figyelte a gallopozó szellemet "The Galloping Ghost", Grange-ot hogyan mérkőzik meg a New York Giants-szel. Grange egy 35 yardos interception (az ellenség passzának elcsípése) visszahordással szerzett touchdown-nal járult hozzá a Bears 19-7 győzelméhez. Azon a mérkőzésen 53 yardot futott labdával, elkapott egy 23 yardos passzot, valamint 2 sikeres 32 yardos passzot adott.

Habár Grange rengeteg új rajongót vonzott a profi ligához, az 1930-as évek bajnoki meccseire kevesebb mint 30000 ember látogatott el mérkőzésenként.

(Harold Grange 1925-ben)

A profi futball csak az 1960-as években emelkedett a főiskolai társa népszerüségi szintjére. Ekkor kezdték el sugározni televízión a mérkőzéseket. Több évtizedbe került az NFL számára, hogy a főiskolás focit kiszorítsa a helyéről. A mai napig vannak olyan főiskolai és egyetemi csapatok, melyeknek ugyanolyan nagy rajongó tábora van mint néhány NFL csapatnak.

További cikkek ebben a témában: kezdetek

Kezdetek III. A profi Futball kezdete

(flying wedge)

A profi focit az egyetemek közötti futball egyesület "Intercollegiate Football Association" eltűnése után kezdték el játszani 1895 körül. 1920-ban megalapították az "American Professional Football Association" Amerikai Profi Futball Egyesületet. Egy évvel később újraszervezték és 1922-ben új nevet kapott: "National Football League" Nemzeti Futball Liga.

Az APFA egy kis diszkréció ellenében széles körben osztogatta a csapatoknak a játékjogot. Az NFL-ben azonban 1946-1949 csak 10 csapat játszhatott. Az APFA-ban megalakulása és az átalakítása közti időben 23 csapat játszott.

(1970-es évekből egy Stancraft sport kártya a két főcsoport csapatainak sisakjaival)

1970-ben majdnem 50 évvel az első profi szövetség megalakulása után, az NFL 16 csapata összeolvadt az AFL 10 csapatával. Így egy olyan Liga alakult meg aminek két konferenciája van. Az 1980-as években további bővítésekre került sor. Az 93/94 NFL szezonban 30 csapatnak adták meg a játékjogot. A további növekedéshez vezető lépcső az NFL 8 divízióra való osztása volt 2002-ben. Mindegyik divízióban 4 csapat játszik. Jelenleg 32 csapat állhat így pályára a Profi futball ligában.

A profi foci sem volt tökéletes, csakúgy mint az egyetemi kollégája. Az Össz-Amerikai futball konferencia "All-American Football conference" és a "World Football League" is aközé a számos versengő liga közé tartozik amelyek megszűntek. Az All-American Football conference 1946-1949 működött, a World Football League 1974-1975 bírta csak.

1987-ben megjelent egy újfajta játékforma, Az aréna foci "Arena Football". Ezt bent játszák tavasszal a 8 főből álló csapatok. A mai napig fennmaradt de koránt sem élvez olyan népszerűséget vagy sikert mint ami az NFL-t övezi.

További cikkek ebben a témában: kezdetek

Kezdetek II. Walter Camp

(Walter Camp)

Walter Camp-et tartják az amerikai futball atyjának. A Yale szenzációs játékosa volt valamint nagymértékben neki köszönhetőek a változások. Az ő segítségével íródtak meg a futball első hivatalos szabályai 1876 körül. A keleti parton valamint Kanadában már ezeket a szabályokat alkalmazták. 1880-ban a felügyelete alatt a játékosok számát 15 főről 11-re(a mai létszám) csökkentették. A labda játékba hozására pedig a középről "snap"-elést vezették be a rögbiben megszokott "scrum" helyett.

scrum: mind két fél játékosai szorosan összegyűlnek, fejeikkel egymásnak támaszkodnak, míg a labdát közéjük nem dobják. Ezután a játékosok lábmunkájuk segítségével próbálják birtokba venni a labdát. Az amerikai foci egyedi tulajdonsága, hogy használható kézmunka. Míg a rögbiben és az európai fociban tiltott.

A pálya méretét 110 yard-ra módosította. Camp vezette be a "system of downs"-t (1882) akkoriban ahhoz, hogy a csapat tovább birtokolhassa a labdát 3 játék alatt 5 yardot kellet nyerniük. /Ma 10 (1906-os szabálymódosítás) yardot kell nyernie a csapatoknak ha birtokolni szeretné a labdát vagy a 4. próbálkozásnál eldönteni hogy "punt"-olnak e (kézből rúgás). A "fourth down"-t 1912-ben vezették be./ 1888-ban a derék alatti szerelést "tackle"-t legalizálták. Ez a játékot még veszélyesebbé tette. Ekkor vált populárissá az a támadó alakzat ami később a repülő ék "flying wedge" néven vált ismertté. Ebben az esetben majdnem az egész csapat (10 játékos) szaladhat a labdahordozójukat védve az ellenséggel szemben.

Egy évtizeden belül a játék növekvő brutalitása oda vezetett, hogy néhány egyetemről kitiltották. Majdnem 180 játékos szenvedett komolyabb sérüléseket és 18 halálesetet is jelentettek, az embertelen akciók következtében, melyek mindennapossá váltak. 1905-ben Theodore Roosevelt elnök összehívta a Harvardot, a Princetont, és a Yalet, hogy megmentsék a sportot a kimúlástól. Szigorítottak a szabályokon, hogy a játékot kevésbé brutálissá és veszélyessé tehessék.

Az első találkozó alkalmával megállapodtak egy 7 tagú szabály bizottság felállításában. A következő gyűlésen több mint 60 intézmény támogatta a javaslatot. Később ez a bizottság a National Collegiate Athletic Association (nemzeti egyetemek közötti sport egyesület) néven vált ismertté, melynek rövidítése NCAA.


Ennek a bizottságnak köszönhető az előre passz legalizálása, aminek következtében a játék stílus nyitottabbá vált a pályán. A piszkos trükköket, melyek annyi balesetet és halálos áldozatot okoztak betiltották. Tiltottá vált a csapattárssal való összekarolás is amivel régebben utat törtek a labdás játékosnak. A játék idejét 70 percről 60 percre csökkentették. Megalapították a labda hossznyi semleges zónát is, amely minden egyes játék elején a két csapatot elválasztotta.

(Fritz Pollard volt az első afro amerika akit beválasztottak Walter Camp legjobb védekező játákosai közé "Walter Camp's All-America backfield" (1916))

Ma, több mint 100 évvel az NCAA megalakulása óta az egyetemi foci az egyik legkedveltebb sportágként tündököl. A főiskolákat és az egyetemeket az NCAA irányelveinek megfelelően 3 divízióba sorolták. Minden divízió több csoportból "conference" áll. A szezon és conference játékok vezetnek az utó szezon kupa "bowl" játékaihoz ahor a conference bajnokok vívnak egymással a világ tévénézőinek szemeláttára. Ezek közül néhányat mint a Rose Bowl-t, új év napján tartják a Californiai Pasadenaban. A Big Ten és Pacific Ten conference bajnokai ugornak egymásnak. Egyéb ilyen kupák az Orange Bowl a Floridai Miamiban, a Sugar Bowl a Lousianai New Orleansban, a Cotton Bowl a Texasi Dallasban, és a Peach Bowl a Georgiai Atlantaban kerül megrendezésre.

A játék sokat és nagyot változott az évek során. Letisztult. Hatalmas utat tett meg a közeli lövések óta és azóta, hogy a quarterback-et (irányító) késői ütések tömkelege éri a fején. De egyvalami változatlan a foci ma is sok ütközéssel jár, ezek pedig fájdalommal és sérülésekkel. A szabályok azon változtatása ellenére, hogy védje a quarterback-eket sok agyrázkódásról lehet hallani. A játékosok nagyobbak, gyorsabbak erősebbek lettek.

További cikkek ebben a témában: kezdetek

Kezdetek I.

Rengeteg rajongót vonz az NFL nagy hűhója, de rengetegen vannak olyanok akik a hagyományai miatt szeretik ezt a játékot. Maga a játék több mint 130 éve létezik.


(a képen az első hivatalos mérkőzés látható)

Több mint 2000 éve játszanak olyan játékokat, ahol egy labdát kapuba kell rúgni. Az amerikai foci két sajátos játékból alakult ki. Ez a két játék a foci és a rögbi volt. Mind a rómaiak valamint a spártaiak játszottak valamiféle focihoz hasonló dolgot. A 19. században hajózott be Észak Amerikába ez a két játéktípus. Majd az egyetemeken kezdett kibontakozni. Első formája az úgynevezett "Ballown" (labda birtoklás) volt. A játékosok előbb az öklüket használták aztán a lábukat hívták segítségül, hogy áttörjenek az ellenségen.

A Harvard első és másodéveseinek csapatai minden iskolaév első hétfőjén egymásnak ugrottak. A "Bloody Monday" véres hétfő elnevezés is innen ered, mivel ezek az amerikai foci szerű játékok nagyon durvák voltak. Nem sokkal a polgárháború vége után, 1867 körül az egyetemi csapatok szervezett játékokba kezdtek. A Princeton kezdetleges szabályokat vezetett be és még ebben az évben szabadalmaztatták az amerikai foci kifejezést.

A Rutgers College sem volt rest és hamarosan ez az intézmény is bevezetett egy pár új szabályt. New Jersey két egyetemének relatív közelségének köszönhetően nemsokára sor került az első hivatalos mérkőzésre, melynek időpontja 1869 november 6. volt. A Princeton és Rutgers mérkőzéséből az utóbbi került ki győztesen. A Rutgers 6-4-re verte a Princeton-t. Innentől kezdődtek meg az egyetemi játékok.

1873-ban a Columbia, a Rutgers, a Princeton, és a Yale képviselői New Yorkban gyűltek össze, hogy létrehozzák az első egyetemek közötti amerikai fociszabályzatot az egyre népszerűbb játék számára, amelyet még akkor nagyrészt az európai foci szabályai szerint játszottak. Ez a négy csapat alapította meg az egyetemek közti futbal egyesületet az "Intercollegiate Football Association"-t valamint 15 játékost engedélyeztek minden csapatba.

(a Princeton 1883-as csapata)

További cikkek ebben a témában: kezdetek