Fielding H. Yost 1905-ben vetette papírra gondolatait az amerikai footballról a játékosok és a nézők számára. Michigan-i edzősködése 5-ik évét taposta ekkor. 106 év elteltével sokminden megváltozott a football körül, azonban egyes alapkövek máig a helyén vannak. Álljon itt az egyik fejezet a sport játékosok számára nyújtott többletéről:
„Football: Mit nyújt a játékosoknak testileg, fejben, és morálisan
Egy amerikai játék se nyert még ilyen sok dicséretet és ilyen sok bírálatot egy időben, mint a football. Dicsérik tudományosan fejlesztett játékai, valamint a játékosoknak nyújtott mentális és testi képzés miatt. Erős kritikákat kap durvasága és az annak következtében jelentkező sérülések miatt, amelyeket a játékosok szenvednek el. Némely néző szemszögéből a játék maga akkora veszélyt jelent a játékosokra, hogy annak egyetemeken való engedélyezése civilizálatlanságnak tűnik.
Ezen emberek úgy tűnik nem mozognak otthonosan a football világában, mivel a napjainkban játszott játék az atlétikai megmérettetések fejlődését tekintve az első helyre került a játékosok testi, mentális és morális képzése okán.
Habár a laikus számára a football elsősorban fizikális játék, azonban a testileg megszerzett többlet nem egyenlő az összes jutalommal, amit a játékosok általa nyernek. Tény, hogy a többi sporttól jobb lehetőségeket kínál a testi fejlődéshez. Az atlétikus elemeket tartalmazó versenysportok nagy hányadában a test egyes részei kerülnek csak megmozgatásra. A footballban minden izmot használni kell. Mind a kéznek, a lábnak, a hasnak és a hátnak szükséges, hogy megtegyék feladatuk. A futások és az egymást gyorsan váltó játékok során az állóképesség fejlődik. Minden lehetséges módon elkezdenek megerősödni a játékos izmai. Ráadásul a játékos semelyik izomcsoportja sem indul abnormális növekedésbe. A football játékosok nem lesznek lassú izomkolosszusok. Csiszolt és kitartó atléták válnak belőlük.
A játékosok footballtól eredő testi fejlődését az egyetemi edzők táblázatai világosan mutatják. Lemérik a játékosokat mielőtt veteránokká válnának és azután is miután már veteránok. Ezen mérések minden esetben figyelemre méltó növekedést mutatnak az erőnlétben, méretben és az atléta szimmetriájának tekintetében.
A testi előnyöket, melyet sokan elismernek, mégis gyakran kis mértékben veszik számításba. A játék durvasága pedig állítólag több sérülést okoz, mint fejlődést.
Aki egy kicsit is ismeri a játékot, nem fogadja el azt az állítást, hogy a football brutális. Mindnyájan egyet értenek abban, hogy a játék kemény, de a durvaság nem egyenértékű a brutalitással. A sérülések lehetőségét teljes mértékben nem lehet eliminálni, de ez igaz minden más játékra és az élet többi területére is. Szinte minden olyan városban, ahol a footballt is játszák megtalálható az evezés, a vadászat, a korcsolyázás és más egyéb sportok, melyek külön-külön több sérülést okoznak egy évben mint a foci. Mivel maga az élet is veszélyekkel van átszőve, így egy olyan játék, amelyben a durvaság vagy a kockázat nyomokban sem lelhető fel szinte bizonyosan nem éri meg az időt egy fiatal, erőteljes ember számára.
Mindezek ellenére a football durvaságát amennyire csak lehet ki kell küszöbölni. Napjaink nagy csapatainak jelentős része ezt meg is tette. Ezen csapatokat olyan képzett edzők vezetik, akik egyetlen kötelessége az, hogy minden egyes játékost beillesszen a csapatba, hogy az kivehesse a részét annak munkájából. A játékosok mindezeken túl elsajátítják az úriemberi viselkedés alapjait, melynek következtében a játék durvasága elvész.
A football egyre inkább az elme és a test küzdelmévé válik. Több lesz, mint egy szimpla erőtusa. A régi stílusú tömegjátékok utat engednek a tudományosabb és nyitott koncepciójúaknak. Mindezek úgy kínálják a játékosok számára a fejlődés lehetőségét, hogy a komoly sérülések számát minimalizálják.
A football szimpla fizikális többlete az átlag egyetemista számára nem jelentősebb, mint a mentális fejlődés növelése. Ez a sport az erő játéka, de olyan erőéi, amelyet ésszel irányítanak. Rengeteg mérkőzés dőlt már el az egyik csapat mentális fölényének köszönhetően. Ez az a része a játéknak, amelyet az átlag néző egyáltalán nem ismer. A pályán láthatja mindkét fél tolásait és a kimozgásait, de nem érzékelheti az ezeket irányító gondolatokat. De az a néző, aki belegondolt már egy játékos nehéz gondolatmenetébe tisztelni kezdi azt. A footballistának a siker érdekében rengeteg szabályt kell elsajátítania, értenie is kell mindet sőt azoknak megfelelően cselekedni. A jelzéseket zsigerből kell ismernie és azokat rögtön végre is kell hajtania. Ismernie kell a saját és csapattársai játékát is, hogy a többiekkel közösen dolgozhasson a játék pontos gépezetében. Mindezt pedig olyan gyorsasággal és pontossággal kell tennie, amely semelyik másik játékban nem lelhető fel.
Kétségtelen, hogy egy fajankó sosem tudná megfelelően játszani a footballt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a játék megköveteli, hogy az egyetemek nagy részében minden footballistának kitűnően kell teljesítenie az órai munkák során. Azonban minden football játékos aki megpróbálkozott egy elismert diploma megszerzésével, az jó tanuló volt. A footballt nem csak éles-eszű játékosok játszák, de annak, aki űzi erősödik az elméje. A rendszeres edzések segítik megtisztítani a sportolók fejét a tanuláshoz. Gyors gondolkodásúvá válnak és gyors precíz döntéseket képesek hozni. Mi több, a mérkőzések sokasága alatt a játékos számos ellenféllel találja szembe magát. Őket alaposan, erősen figyeli a játékok alatt. Ezen procedúrán keresztűl bizonyosan fejlődik az emberismerete. Ez az a football hozomány, ami felett gyakran átsiklanak.
A mentális fejlődés mellé társul a morális gyarapodás, melynek legnyilvánvalóbb karakterisztikai jegye a bátorság. Minden férfias embernek rendelkeznie kell egy bizonyos mértékű mentális és fizikális bátorsággal, és enélkül nem is létezhet football játékos. Nagy szellemi erőre vall, hogy a játékosok rendszeresen úgy szaladnak bele egy szituációba, hogy tudják milyen veszélyek várnak rájuk. Az elme bátorsága számos módon növelhető a játékosban. Minden játékosnak meg kell tanulnia uralkodnia magán, hogy körültekintően játszhasson és soha se szégyenítse meg se magát sem pedig az iskoláját azzal, hogy elfelejti amit a pálya etikettje megkövetel. A játékosnak meg kell tanulnia nyugodtnak maradni még a legzaklatottabb szituációkban is, ugyanis ekkor várják el tőle a legtöbbet. Sosem borulhat el a feje, mivel folyamatosan használnia kell azt. Továbbá nagymértékű önuralmat és mértékletességet kell elsajátítania annak az átlag egyetemistának, aki elkezdi az edzéseket. Készségesen át kell adnia magát a szaktekintélyeknek és meg kell tanulnia a gyors és csendes engedelmeskedést.
Az engedelmességnek nem csak a pályán kell jelen lennie, de azon kívül is. Az utóbbi az a hely, amely a legtöbb kitartást igényli. A játékosnak itt be kell tartania a rendszeres kelés és fekvés menetét, és meg kell tanulnia, hogy bármilyen csábítás hatására se szakítsa ezt a ritmust meg. A játékosnak nagy önuralmat kell gyakorolnia a rá kiszabott diéta szempontjából is. Nem engedhet az ital vagy a dohány csábításának, de ezen túl még hozzá kell szoktatnia magát a táplálék napi meghatározott rendszerességgel történő beviteléhez. Mindezen itt elhangzottak, melyek az önkontroll részei, nagyon fontosak az egyetemen hallgató footballisták számára. Amikor elérkezik az év vége a játékosok többsége haza utazik. Addigra a football megtanítja ezeket az embereket észben tartani, hogy a pályán szerzett morális hatásokat nem mellőzhetik.
Természetesen az is igaz, hogy a football általános eredményei és szabályai közül mindig kilóg valaki vagyis kivételek is akadnak. Olyan ösztönök is kialakulhatnak egyes játékosokban, melyekre a játék után soha többé nem lesz szüksége az életben. A sértések, kihágások minden sportban jelen vannak, de a mindennapi elfoglaltságokban is fellelhetők. Léteznek olyan ügyvédek, akikre mindent lehet mondani csak azt nem hogy szakmájuk díszei lennének. Olyan papok szolgálnak, akik ügyei megszégyenítik az egyházat. Mégsincs olyan kialakult stigma, amely a többi dolgozó vagy tisztelendő személyét megbélyegezné. Ahogy az élet többi területe sem rendelkezik azonos kiváltságokkal úgy az összes football játékos sem lehet ugyanazon kiváló testi és morális képességekkel felszerelkezve. De számos olyan, akiknek sikerült többletet nyernie a sport által és ezt úgy is gondolja, a játék értékeit a teljeskörű fejlődés forrásaként kezeli.
A Football kétségtelenül Amerika legjobb játéka és nem csak az átlag néző szempontjából igaz ez, hanem a játékosok szemszögéből is.
A football játékosokra vonatkozó hatásaival kapcsolatos számos egymásnak ellentmondó állítás egy ígéretes Bostonit arra sarkalt, hogy felkérje a Harvard Felügyelő Bizottságát egy vizsgálat lefolytatására. Az addigi nézetek nagy része mind mentális és fizikai szempontból, mind egyetemi és az azutáni élet szempontjából bírálta a footballt. A szenzációéhes újság- és magazinírók folytonos támadásai hatására sem próbálkoztak meg hivatalos védelmet kialakítani a footballnak, mint sportnak. Ennek a bizottságnak más szerep jutott.
Mr. Robert Bacon, akinek először vetették fel a vizsgálat ötletét, volt az a tag, aki elutazott New Haven-be és a játék legismertebb befolyásolóját, Mr. Walter Camp-et sikerült leköteleznie az ügy érdekében. Camp, aki maga is veterán játékos volt, elfogadta az ügy kivizsgálására létrejövő bizottság elnöklését. A Hartford-i Joseph Twitchell, egy Yale-i jogi személy, a Groton iskolától Endicott Peabody, Princeton-ból James W. Alexander és a New York-i Henry E. Howland társaságában megkezdte a tények feltárásának munkáját.
A Harvard, Yale és Princeton veterán football játékosai alapos munkát végeztek. A csapatkapitányoktól, egyetemi tisztviselőktől, és a korábbi iskolaigazgatóktól kimutatások tömkelegét sikerült beszerezniük. Az eredmény, mely az addigiakat tekintve az adatok legteljesebb körét nyújtotta, messze bebizonyította, hogy a football jó hatások tekintetében jócskán túlszárnyalja hátrányait.
Részletekbe bocsátkozás nélkül - melyet Mr. Camp "Facts and Figures” című műve alaposan taglal és melynek alap témája a bizottság munkájának eredménye - a bizottság kimutatásait talán jól summázza a következő pár bekezdés.
„Azok egyhangú véleménye alapján, akik az elmúlt 18 évben a football játékát űzték a Harvard, a Yale vagy a Princeton színében, úgy találtuk, hogy a footballra jótékonyként tekintenek mind általános fejlődés mind a mentális fegyelem tekintetében. Az elszenvedett sérüléseket általában lényegtelennek találták a jótékony hatások túlsúlyával szemben. Ezentúl az egyetemi csapatok jelenlegi játékosai nagy részének számára kiküldött azonos kérdőívekre ugyan az a változatlan válasz érkezett. Mindez azt bizonyítja, hogy a játék mind fejben, mind testben nagy többletet jelent. ”
„Noha az ügy azon emberek személyében, akik már 2-3 de akár 16 éve fejezték be egyetemi tanulmányaikat lezártnak volt tekinthető, és teljes mértékben elegendő lett volna a játék hatásainak kivizsgálására, úgy tűnt, hogy még valami nagyon fontos hiányzott. Az iskolás fiúkról, akik még nem lépték át az egyetemek határait nem volt információ. Ezért kérdéseink nem csak az iskolás fiatalokat érték el, de azok tanárainak is szegeződtek. A legtöbb kiemelkedő iskola igazgatója ráadásul annyira előzékeny volt, hogy az üggyel kapcsolatos véleményét megfelelő hosszban papírra vetette. Itt is megtaláltuk ugyanazokat a jeleket, mint az esetek nagytöbbségében. A sport a fejlődés és az iskolai viselkedés tekintetében is jótékony. A vélemények megegyeztek abban is, hogy a továbbtanuláson sem esik csorba.”
A Harvard, a Yale és a Princeton a bizottság által szerzett összegzett hallgatói statisztika a következő:
- Azon emberek száma, aki úgy gondolják magukról, hogy többletet kaptak a sporttól: 328.
- Azon emberek száma, akik sérültnek tartották magukat: 3.
- Azon emberek száma, akik nem adtak választ: 2.
- Azon emberek száma, akik számára semmilyen hatással nincs: 4.
Lényegében ugyan ilyen arányú válasz érkezett a játékosok mentális felfegyverződésével kapcsolatban is.”
