A védőfal blokk olvasása

A védő falember első feladata, hogy legyőzze blokkolóját. Ha nem ezt teszi, és a labdást kutatja, könnyen előfordulhat, hogy lekapcsolják mielőtt észbe kapna. Első tehát a blokkoló, aztán kerülhet a labdás a horogra.

A védőjátékos pályán végzett sikeres blokk elvéreztetése az alábbi feladatokkal kezdődik:

• Meg kell határoznia, hogy ki a potenciális blokkolója.
  
• Tudnia kell, hogy tőle milyen blokkokra számíthat.
  
• Ha a fenti két pontot tisztázta magában, akkor tudni fogja milyen blokk legyőzési technikákat kell előkapnia, hogy ellenfele scrimmage-en szőtt terveit pár yarddal visszavesse.

A legnehezebb feladata a Nose Tackle-nek van a blokkolója megállapításában. Mivel a formáció közepén áll, őt bármelyik oldalról megtámadhatják. Ennek a játékosnak ezért egy picivel tovább is eltarthat míg felismeri a blokk szituációt.

A Nose Tackle-re első számú fenyegetés a (1) center. Utána következik az (2) erős oldali guard, a (3) gyenge oldali guard, a (4) legközelebbi futó, (5) erős oldali tackle, (6) gyenge oldali tackle és legvégül a (7) tight end.


Amire számíthat:
A centertől: drive-, hook blokk vagy duplázás
Az erős oldali guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A gyenge oldali guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi futótól: lead blokk vagy késleltetett duplázás
Erős oldali tackle-től: trap
Gyenge oldali tackle-től: trap
A tight end-től: trap vagy késleltetett duplázás

A Defensive Tackle-re első számú fenyegetés a(1) legközelebbi guard. Utána a (2) legközelebbi tackle, a (3) center, a (4) túlsó guard, a (5) legközelebbi futó és legvégül a(6) túlsó tackle.



Amire számíthat:
A legközelebbi guard-tól: drive-, hook blokk vagy duplázás
A legközelebbi tackle-től: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A centertől: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A túlsó guard-tól: gyors trap
A legközelebbi futótól: lead blokk
A túlsó tackle-től: lassú trap

Az erős oldali Defensive End-re első számú fenyegetés a(1) legközelebbi tackle. Utána a (2) tight end, a (3) legközelebbi guard, a (4) legközelebbi futó, és legvégül a (5) túlsó guard.


Amire számíthat:
A legközelebbi tackle-től: drive-, hook blokk vagy duplázás
A tight end-től: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi futótól: lead
A túlsó guard-tól: trap

A gyenge oldali Defensive End-re első számú fenyegetés a (1) legközelebbi tackle. Utána a (2) legközelebbi guard, a (3) legközelebbi futó, és legvégül a (4) túlsó guard.


Amire számíthat:
A legközelebbi tackle-től: drive-, hook blokk vagy duplázás
A legközelebbi guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi futótól: lead
A túlsó guard-tól: trap

A wildcat formáció egy lehetséges levédése

A wildcat levédekezésénél 6 alap feladaton kell fejben végigszaladni a védőknek. Ebből 3 snap előtt és 3 snap után esedékes.

Snap előtt:

Gyors felismerés:
Az első feladat, hogy a védelem mind a 11 játékosa figyelje mi történik, amikor a támadó fél bontja a huddle-jét. Amint az ellenfél kirohan a huddle-ből, minden a gyors felismerésen múlik. Könnyű feladatnak tűnik, azonban a küzdelem hevében nem minden ilyen világos és egyszerű. A támadó fal normálisnak nézhet ki, de amikor elkezdődik a játék hirtelen kiderül, hogy wildcat-tal van dolguk.

Az irányító az, aki tipikusan a leghamrabb leleplezheti saját felállásukat. Ha wideout-ba áll fel, ha motion-ben van vagy a pályát is elhagyja, akkor wildcat-ra lehet számítani. Amint a védő féltől ezt észleli valaki, azonnal jeleznie kell a többieknek. Ha ez nem történik meg a védelem tagjai rosszul helyezkedhetnek el már a támadás előtt.

A játékos pozíciók figyelése:
Amint a védelem felismerte, hogy valamiféle wildcat-ra kell számítania, kiemelkedően fontossá válik, hogy tudják melyik ellenfél hol van és a támadó vonal kiegyensúlyozatlan e. Például ha a támadó falban a labda egyik oldalán egy tight end, egy guard, míg a másik oldalán egy guard és két tackle áll, számban teljesen stimmel minden. A védőnek ugyanolyan standardnak tűnhet, mint a többi formáció esetén. De ebben az esetben az azonos oldali két tackle eltolhatja az egész védelmet, mert erőben felülmúlják az azon az oldalon játszó védő játékosokat. A védelemnek alkalmazkodnia kell és ki kell egyensúlyoznia az erőviszonyokat.

Az a védelem, amelyik felismeri a faljátékosok felállását nem kerül hátrányba.

Számításba jön-e az irányító:
A footballban az edzők nagymértékben támaszkodnak a statisztikákra. Az olyan wildcat esetén, ahol az irányító pályán marad, figyelik milyen mértékben vonják be őket a játékba. Adattal rendelkeznek azzal kapcsolatban, milyen gyakran indul futás az irányító oldalára, részt vesznek-e dupla passzjátékos szituációkban. A dupla passzjátéknál a futó kapja a snap-et, majd egy lateral passzal továbbítja a labdát az irányítónak, aki később azt a pálya mélyén szaladó célpontjának adja fel légi postán. Ha a támadó csapat nem szereti játszatni az irányítóját a futásoknál és a dupla passzot sem kockáztatják meg, valószínűleg 10 a 10 elleni footballra készülnek. Az irányítót és az ő rá osztott játékost szinte számításba sem veszik. A támadás azt akarja, hogy egy az egy elleni játékszituáció alakuljon ki, mivel ez kedvező a számukra. A védelemnek a legtöbb esetben azonban az irányítót teljes mértékben nem kell számításba vennie. Olyan mintha egy fél embert kellene őrizni.

Snap után:

Nem kell pánikolni:
Miután snap-pelik a ladbát rengeteg wildcat formációnál a futók, az elkapók és az irányító(ha pályán van) különböző irányba indul. Akár két back futja az option-t, akár a wideot futja a sweep-et vagy a reverse-t vagy éppen az irányító van motion-ben, a védelemnek hideg fejjel kell játszania és ragaszkodni a football alap szabályaihoz. Ha a futó kapja a labdát, érdemes tudni róla, hogy tud e dobni. Ha egyértelmű, hogy nem akkor úgy kezelendő, mint egy futó. A normálishoz képest annyi a különbség, hogy ő kapta a snap-et. Ha a wideout reverse-ben jön, úgy kezelendő, mint egy alap reverse. A játékok alapszintre egyszerűsítése a védelem munkáját kiemelkedő módon megkönnyíti. Eltűnnek a zavart okozó elemek és a feladatra koncentrálhatnak. Nem keletkezik pánik és azzal együtt felfordulás.

Ha a zavartság érzését megspórolják maguknak a védők, akkor feltűnik, hogy ugyanazokat a normál játékokat futtatja az ellenfél, csak az irányító helyén áll más. A támadás célja, hogy zavart keltsen, gondolkodásra kényszerítse ellenfelét. A szokatlan szituáció is a támadó fél malmára hajtja a vizet. Értékes másodperceket nyernek. Ha azonban a védelem minden tagja a saját feladatára koncentrál, akkor az wildcat sikerét vékony pengére tereli.

Ha a futó mégis csak tud dobni:
A legtöbb védő edző egyetért abban, hogy egy szokatlan pozícióban játszó játékos előnyt jelenthet. A megoldás szimplán, hogy készülni kell rá. Amikor tehát a futó elkezd hátrálni a passzhoz, a védelemnek is helyezkednie kell. A kulcs a szituáció felismerésében rejlik. Bízniuk kell abban is, hogy a futó inkább csak passzot színlel, nem pedig dob.

Ha futásos vagy passz option play-t játszik az ellenfél, általában az első dolog amit a védelemnek tennie kell az az, hogy a futás esélyeit lenullázzák, és rákényszerítik a második játékosra a dobást. Probléma akkor merülhet fel, hogyha ez a második játékos a futáson kívül a dobáshoz is ért.

A védő fal áthatolásai visszabillentik a mérleg nyelvét:
A védő fal tagjainak áttörése rengeteg problémát képes megoldani. Ha nem nyitnak függőleges futó utat a formációjuk közepén pl. egy center mögötti guard pull-al, akkor előnyt kovácsolhatnak azzal, hogy a labdát az oldalvonalak felé kényszerítik. A labdás játékosnak többet kell talpalnia, több ideje lesz a védelemnek, hogy reagáljon és alkalmazkodjon. A támadó fél esélyei csökkennek.

Ha a snap pillanatában pull-t csinál egy védő falember és a futó kapja a snap-et abból nagy baj lehet. A közvetlen snap előnye, hogy a futó azonnal kirobbanhat. A frissen nyílt utakat mérlegelheti és a számára legjobbnak ítélt lehetőségre azonnal rábólinthat. Gyorsan áttörhet a védelem első vonalán. Azonban ha a védelem nem teremti meg ezt a luxust ellenfelének, nem tehet mást a futó, mint hogy oldalra indul.

Az utolsó feladat összegezve az, hogy a védelemnek a támadás közepét össze kell roppantania.

Blokk levédése "block protection"

Minden védő játékos egyik legfontosabb technikája a blokk levédése „block protection”. Ahhoz, hogy a labda felé mozoghassanak a védőknek szabadon kell tartaniuk a lábaikat. Ha egy támadónak sikerül a védő lábaira vagy testére vetnie magát, nagy eséllyel meg is állítja a játékost és ezután csak nagy nehézségek árán haladhat a labda felé, ha tud.

(Malcolm Jenkins körülbelül abban a pózban áll, ami egy blokk levédésére alkalmas. Azért egy kissé nagyobb terpesz nem árt.)

Mikor a védőjátékos észleli hogy blokk közeledik, arra azonnal reagálnia kell; térdeit behajlítja, körülbelül vállszéles terpeszbe áll. Kezét lelógatja, hogy azzal védhesse térdét, combját és derekát. Ebből a pózból a védő karjával, kezeivel vagy vállával bármikor meghiúsíthatja a blokkolni vágyó támadó mozdulatsorát és szabadon tovább mozoghat.

Ha nem hajlítja be a térdeit, nem fogja tudni a blokkot megfelelően elhárítani, mivel a súlypontja nem lesz elég alacsonyan ahhoz, hogy elég nagy erejű előre és fel lökést tudjon kifejteni, valamint kezei és karjai ekkor olyan magasan lesznek, hogy a támadó alájuk kerülhet és hatékony blokkot hajthat végre a testen vagy deréktájon.

Az sem jár jobb eredménnyel, ha túl közel vannak a védő lábai. Szintén magasabban lesz a védő súlypontja mint szükséges, valamint nem lesz megfelelő egyensúly és testkontrollja az ütközés hárításához.

Futás I formációból; védő szemmel

Mit láthat egy futó miközben a labdával előre szalad és igyekszik megtalálni egy lyukat a falon? A színek váltakozása biztosan ezek között van. A futók azt az utat választják, ahol semmilyen mezszín nem zavarja a képet. A védelem lényege, hogy a támadó elé olyan szilárd színes falat állítson, amin nem tör be a napfény (nincs lyuk, amin a futó beférhet). Leírva igen egyszerűnek tűnik, kivitelezni sokkal nehezebb. A védő koordinátoroknak számos problémával kell szembenézniük.

Először is vegyük górcső alá az elmúlt évek nagyszerű futócsapatainak formációját az I formation-t. Az évtizedek során minden valamire való védő koordinátor rendelkezett tervvel az I ellen. Ez az a felállás amely a legtermékenyebb futókat teremtette meg az amerikai footballban. Az Ohio State Archie Griffin-je, O.J. Simpson Southern Cal-ról, és Georgia Herschel Walker-je mind ebből a formációból futva vált híressé.

Ahogy az alul lévő képen látni lehet, az I támadó felállás 7 levédendő lyukat teremt a védelem számára.

A védelem célja, hogy minden egyes lyukba egy játékost helyezzen. A probléma az, hogy a lyukak nem állandóak. A példa kedvéért a támadó fal balra elmozdul. Minden lyuk arrébb mozdult. Minden védőnek mozognia kell a lyukával és igyekezni megfelelően lefedni azt. A támadó fél eközben persze tudja, hogy hányra snap-elik a labdát, a védelem azonban nem.

Az alsó ábrán a védelem összes lyuka balra mozdult el.

A következő képen a védelem under defense-ben áll fel. Ez a szokásos front, amit egy tight end-el és két running back-el játszó csapat ellen használnak. Az under defense-t a tight end-el szemben álló linebacker jellemzi, míg a defensive end-ek a támadó tackle-ök külső oldalán állnak fel. A nose a center erős oldalán (tight end felőli) készül védekezni. Egy védő tackle pedig a gyenge oldalon játszó guard külső oldalra áll fel.

Azt azonban fontos betartani, hogy a védő front kinézetétől függetlenül minden lyukat be kell tömni színnel. Sokkal fontosabb, hogy a védelem jól működjön, mint az, hogy a formációk tömkelegével próbálja megtéveszteni az ellenfelét.

Mivel tudjuk, hogy a lyukak elmozoghatnak a következő pont, amit fontolóra kell venni az a fullback felállásban való elhelyezkedéséből adódik. A formáció közepén helyezkedik el ez a játékos, így a scrimmage vonala mentén dulakodó játékosok közé bárhova befurakodhat. Ha megteszi, újabb lyukat kell levédenie a védő csapatrésznek.

Ahogy a felső ábra is mutatja a támadó fél, egy újabb lyukkal lepte meg a védőket, amit nekik azonnal orvosolni kell. Az extra lyuk levédéséhez egy újabb védő szükséges. Ez az, az egyik ok amiért az I formáció, annyira halálos. Egy okos támadó koordinátor játékról játékra minden lyukba beküldi a fullback-jét.

Most nézzük meg, hogy a védelem milyen lépéseket tenne egy a tight end irányába történő izolációt alkalmazó runing back esetén. A futás tarthat az egyikirányba de egy jó futó meglátja a védelem gyenge pontjait és bármikor irányt válthat.

A következő ábrán a fullback egy új lyukat hozott létre a támadó guard és tackle között. A strong safety-nek is a scrimmage-hez kell jönnie, hogy az extra lyukat levédje.

Most már minden lyukat véd egy játékos. A tailback sehová se tud futni. Ez mind jól néz ki, de a támadó koordinátoroknak is megvan a saját toljuk és papírjuk. Amikor látják, hogy a strong safety a támadó tackle felé rohan miközben a tailbeack a scrimmage vonalához közeledik, a tight end-et elindítják a fal széléről, hogy azon a ponton kaphasson egy passzt, ahonnan a strong safety elindult.

Ennek eredménye képpen létrejött egy második és egyben jobb módszer is. A erős oldali izoláció ellen úgy is védekezhetnek, hogy a gyenge oldali safety-t bevonják a képbe. Így míg a lyukakat igyekszenek levédeni nem alakul ki vertikális fenyegetés amiért azonnal aggódni kellene (nincs kinek passzolniuk). Az utolsó képen a gyenge oldali linebacker (Will=W) és a középső linebacker (Mac, Mike=M) védik le a fullback által teremtett extra lyukat.

A gyenge oldali safety feladata ekkor, a Will által elhagyott lyuk mezzel történő kifestése. Ebben az esetben szintén minden lyuk védelem alatt áll, és nincs hova futnia a tailback-nek, azonban a strong safety azonnal tud reagálni a tight end általi vertikális fenyegetésre.

Összegezve: ahhoz, hogy egy csapat nagyszerűen tudjon futások ellen védekezni, a védőknek meg kell támadniuk a számukra kijelölt lyukakat, lerázni a blokkolókat és üldözőbe venni a labdást és legvégül szerelni azt.

Oldal irányú szerelés (side-body tackle/arm tackle)

Amikor a labdás ellép a védő mellett, vagy a védő nem tudja olyan szögben megközelíteni, hogy pont szemből ütközzön vele, akkor két dolgot tehet. Vagy oldalról szereli. Ezt side-body tackle-nek nevezik. Vagy kézzel próbálja megállítani, melynek neve arm-tackle.

Oldal irányú szerelés "side-body tackle"

Az oldal irányú szerelésnél a célpont szintén a labdás játékos övcsatja. A védő ugyan úgy készül az ütközéshez mintha szemből csinálná. Az ütközésnél a fejét és a vállát a labdás előtt tartja, majd karjaival és kezével átfogja annak lábát. Esés közben pörög a támadójával.

Az ütközés pillanata.

A védő becsomagolja ellenfelét mint a normál szerelésnél.

Azonban a normál szereléssel ellentétben itt megpördíti ellenfelét, ahhoz, hogy a földre vigye.

Szerelés kézzel"Arm Tackle"

Amennyiben a szerelő feje a labdás mögött van a szerelés pillanatában, akkor már csak a karja erejében bízhat, hogy megállítsa az előre törtető támadót. A kar azonban sok esetben gyengébb mint a futók lába és az eredmény egy elmulasztott szerelés lesz.

Ha a védő azt a megbocsájthatatlan hibát követi el, hogy csak a kezét próbálja használni a szereléshez, akkor az eredmény sem lesz más mint az, hogy a labdás játékos a tackle-t lerázva magáról tovább fut célja felé.

Tackle képekben

A szerelés azzal kezdődik, hogy a védő ráfókuszál a labdás övcsatjára.

Az ütközés pillanatában a védő sisakjával megüti a labdát és eközben karjait kezeit használva a labdást átöleli.

Felemeli a földről...

és lábmunkát használva hátrébb tolja.

Az alábbi videó a teckle szeretők számára érdekes lehet. Dick Butkus rettegett megmozdulásaiból mutat egy kis ízelítőt.

Hogyan szerelj (tackle)

Miután a védő a megfelelő utat választva a labdás játékos közelébe kerül általában már készen áll a szerelésre. Ahogy megközelíti az „ütközési zónát” a védőnek be kell hajlítania a térdét, hogy megfelelő egyensúlyú bázist biztosítson a támadóval való koccanásos találkozáshoz. Lábainak váll szélességben kell lennie. A szemét célpontján a labdás övcsatján kell tartania. Sosem szabad az egész játékost néznie.

Nem szabad a labdást egészben nézni!

A szerelő célpontja a labdás övcsatja.

Rengeteg running back kitűnő egyensúlyérzékkel rendelkezik és jó testcselekkel van felvértezve. Fejüket, szemüket, vállukat, karjukat és lábukat használva téveszthetik meg a felkészületlen védőt. A játékoson egy (két) valami van, ami nem visz tévútra. Ez nem más mint a csípő vagy az öv csatja. Minden ravasz futót ott lehet tetten érni, ahol az övcsatja van.

Miután a védő felvette az ütköző pózt, hátát egyenesen tartja. Feje fent van, szemét rendületlenül támadója övcsatján tartja. Így közelíti meg a labdást. Az ütközés pillanatában a sisakját a labdán keresztül viszi, miközben karjaival és kezeivel átöleli a labdás derekát. Azzal, hogy a labdás oldalon viszi keresztül löki be a sisakos fejét a védő kiütheti a labdát a támadó kezéből. A labda szabaddá válik vagyis a védő fumble-t okozott.

A védő láb kar és kézizmaival meg is emelheti a támadót, ezzel megakadályozva őt abban, hogy további yardokat nyerjen.

A szerelő (tackler) sosem csukhatja be a szemét az ütközést megelőzően, mivel a szerelés közelségét érezvén a támadó igyekszik majd mindent megtenni annak érdekében, hogy azt elkerülje. Ha a védő becsukja a szemét „vakká” válik és ellenfelének hatalmas előnyt ad. Másrészről ha nem látja a labdást nem tud tiszta szerelést véghezvinni.

A hajsza szöge a szerelésig (tackle)

Miután a védőjátékosok futásoknál elemezték a játékot és felmérték a labda helyzetét, a labdás felé kell mozdulniuk, mégpedig egy olyan úton, amelyen a leghamarabb elérhetik a labdahordozót. Más néven a hajsza szögének is nevezik ezt, amin haladva a védő igen gyorsan megeheti a támadóját.

A játékosok sebessége igen relatív, ezért ez az a pont amitől a hajsza szöge a leginkább függ. Minél gyorsabb a labdás játékos, annál mélyebbre kell mozognia a falembereknek vagy a linebacker-eknek ahhoz, hogy szerelhessék. Ha a labdás lassú, az üldözője pedig gyors, akkor a védőnek kisebb üldözési utat kell megtennie és a hamarabb ütközhet a támadóval.

A védőnek sosem szabad a támadó mögé kerülni és üldözni őt, vagyis nem lenne szabad. Ahelyett, hogy betörne és mögé kerülne, igyekeznie kell a megfelelő hajsza úton maradni. Ezzel biztosítja maga számára, hogy a labdás előtt marad és a lehető leghamarabb szerelheti azt.

A fehér mezes védő a megfelelő hajsza úton marad és a scrimmage vonalán megállítja a labdás támadó játékost. A fenti kép a hajsza helyes szögét illusztrálja.

Mivel a védő (fehérben) túl hamar betört, a támadó mögé került. A labdás játékos könnyűszerrel kijátszhatja, és egérutat nyerhet. Ez a helytelen verzió.

Deflection "el vagy leütés"

Elütés "Deflection": A labda le vagy elütése az egyike azoknak a rossz dolgoknak, amik akkor történhetnek ha az irányító eldobja a labdát. Az elütés során egy védőjátékos a kezét vagy karját használva leüti a labdát mielőtt az elérné az elkapót. A legtöbbször a scrimmage vonala közelében látható, amikor a védő falemberek felugranak, hogy kinyújtott kézzel az irányító passzútvonalába lógjanak annak reményében, hogy megzavarják a passzt vagy sikertelenné tegyék vagy akár hogy megcsípjék azt.

Rush általában

Offense: A rush-nál a labdát futással juttatják előre. A futás technikailag az a play, ami nem tartalmaz előre passzot. Általában a running back-ek lódulnak meg a labdával, miután az irányító átadja "hand-off" nekik a labdát. Az elkapók és az irányítók is futhatnak. Az irányító akkor fut, ha passzjátékra nincs már lehetősége, mert minden elkapót lefedtek a védők vagy ha a pályán olyan hézag támad, amit egy gyors QB ki tud használni. Az irányító rush-okat azonban a sérülés veszély miatt nem erőltetik. Az elkapók "end-around", "reverse", vagy "screen pass" alatt futnak.

Egy end-around play a Georgia WR-jével így néz ki:

A reverse ilyen is lehet:

Ez a videó pedig egy screen pass play-t mutat be:

A screen pass-nál attól függően lesz passz vagy futás a játék, hogy a labda keresztezi e a scrimmage vonalát. Ha nem akkor rush-ról ha igen akkor már passz játék-ról van szó.

Defense: A védelemnél a rush a rúgó vagy dobó felé történő futást jelenti. A védők a scrimmage vonalukon átrobbanva igyekeznek ezekhez a játékosokhoz közel kerülni, hogy a támadó play gépezetébe homokot szórjanak. A pass rush célja a szerelés, az irányító siettetése vagy rúgás esetében a blokkolás illetve annak zavarása. Mind a profi mind az egyetemi footballban az erős pass rush képességekkel rendelkező játékosok elengedhetetlenek, mivel még egy közepes képességekkel rendelkező irányító is jó százalékkal dob egy erős secondary-vel szemben is, ha van elegendő ideje a dobást végrehajtani. A pass rush-t a csapatok a blitz-eléssel is megtoldhatják. Ilyenkor több játékos próbál áttörni a támadófalon át az irányító felé. A szabályok vigyázzák az irányítókat, de a rúgókat még inkább. Ennek eredménye az lett, hogy rúgásoknál csak kevés játékost küldenek a csapatok a rúgóra, mivel a büntetés (15 yard) túl nagy a blokkolás esélyéhez képest.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Zone Blitz

(4-3 zone blitz)

Azok a csapatok akik zóna védekezésben állnak általában nem blitz-elnek. A zónázás biztonságos, míg a blitz az néha teljesen hazárdjáték. A Zone Blitz-et Dick Lebeau kalapálta össze az 1980-as évek végén. Hatalmas safety-jének David Fluther-nek az előnyét akarta kihasználni védelmi felállásával.

A Zone Blitz-nél az alap 3-4 felállást valamelyik oldalon Linebacker-rekel tömködik meg. Előfordulhat, hogy az egyik linebackert egy strong safety helyettesíti. De arra az oldalra akár cornerback is kerülhet. A célja az irányító és a támadó fal összezavarása. Elgondolkoztató a látvány, amikor úgy néz ki, hogy ennyi ember akarja az irányító vesztét.

Az falemberek a center-t és a guard-okat támadják meg. A feladatuk az, hogy elhitessék velük, hogy az irányító a célpontjuk. A védő falemberek gyakran csak tartják a pozíciójukat, várva a futást, vagy megállnak és 5 yardot hátrálnak a scrimmage-től. A rövid zónákat védik „short zone coverage” ilyenkor, a lehetséges passzok ellen. A Zone blitz egy vagy két hézagot nyit az irányító felé a linebacker-ek vagy defensive back-ek számára. Ők azok, akik valójában blitz-elnek.

A zone blitz egy tapasztalatlan irányítóval szemben ideális, mivel az olvasásnál elég sokat kell gondolkoznia. PSR-nél (snap előtti olvasás „pre snap read”) az irányító a safety-k elhelyezkedését vizsgálja, hogy megállapíthassa milyen védelemmel van dolga. A secondary tagjaitól nem várja, hogy bárki is blitz-elni fog. A következő olvasásnál a védelem frontját nézi meg. Ennél az olvasásnál arra kíváncsi, hogy vajon honnan érkezhet a blitz, vagy honnan lesz a legnagyobb a nyomás.

Mint minden védelemnek ennek is megvannak a gyengeségei. Habár Zone blitz-nek végtelen számú kombinációja és variációja létezik a flat-be lőtt rövid passzok levédése nehézkes ezen védelem számára. Gyakran a blitz-elő csapat egy olyan játékost küld az irányítóra, akinek zónáznia kellene. Ekkor jelentős területek maradnak szabadon a védelem közép távoli részén, vagy az egyik oldalon. Ennél a védelmi formánál két ember mindig a pálya mélyét őrzi, hogy a touchdown-októl óvják csapatukat. A támadás azonban ha felismeri a védelmet, tudja, hogy azoknál a falembereknél kell futni, akik majd visszamozognak coverage-be. A képzett, türelmesebb csapatok elég nagy futó teret nyerhetnek a linbacker-ektől zsúfolt oldallal ellentétes pályarészen.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 46

A 46 defense nem a frontja alapján kapta nevét. Ez a védelmi fajta a Chicago Bears 1980-as évekbeli csapatával kapcsolható össze. A Bears korábbi védő felállását Bubby Ryan, a védő koordinátor megváltoztatta. A korábbi 5 falembert 1 linebacker-t és 5 defensive back-et alkalmazó felállást a 4 falemberes 4 linebacker-es és 3 defensive back-es séma váltotta fel. A negyedik linebacker- egyfajta átmenet volt a linebacker és a strong safety között. A Bears free safety-je Doug Plank volt ez az átmeneti játékos. Mezszáma 46-os volt.

A 46 formációnál 3 védő falember a centerrel és a két guard-dal szemben áll fel és próbálják megakadályozni a támadó blokkolóit abban, hogy a center előtti védőt lekettőzzék. A középső centeren lévő játékos a formáció legerősebb falembere és kiváló pass rush-oló. Képességeit arra használja, hogy az irányító zsebét összezúzza, a passzoló felé utat nyitva csapattársai számára. A támadó tackle-ökkel szemben nem áll védő. A külső válluknál foglalnak pozíciót és várják a megnyíló utat az irányító felé.

A Bears hatalmas sikereket ért el ezzel a módszerrel. 1984-ben a 72 irányító sack mellé egy bajnoki gyűrűt is nyertek.

A 46 azelőtt próbálja megállítani a támadást mielőtt még a labda az irányítótól elkerülne. A legnagyobb hátulütője ennek az, hogy a corner-ek az esetek 90 százalékában embert fognak és csak egy safety segíthet nekik. A zónába visszamozgó egy vagy két belső linebacker is gyakran egy-egyezni kényszerül a tight end-ekkel. Ha a tight end-nek sikerül futnia borulhat az egész védelem. 3 elkapós támadás ellen is küszködik ez a felállás. Egy option play is igen csak megizzaszthatja a védőket. Ekkor az irányító elkezdi megkerülni az end-jét, aztán vagy maga próbál területet nyerni vagy oldalpasszot ad a futójának. Egy másik módszernél a 46 ellen a futás valamelyik támadó tackle-nél megy el. Ha támadás kiszorítja a két külső védőt a keletkező résnél a futó átsurranhat és ha már a cornerbackek a pálya mélyére mozogtak a futó rengeteg yardot nyerhet.

A 46 olyan támadó felállások ellen alkalmazható igazán jól, ahol két futó csomagokat használnak. Ezek a felállások nem húzzák szét a védelmet és ekkor a védelem veszélyes támadóvá válik. A pass rush-olók a támadófalat megkerülve vetik magukat az irányítóra. Ha a fal szélén túljutottak már senki nem állíthatja meg őket.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Kansas City Falcon

Az 1997-es évre alkotta meg Marty Schottenheimer a Kansas City Falcon védelmet. Sokoldalú játékosokat alkalmazott sokféle feladat elvégzésére. Mind a játékosoknak mind a védelmi sémának több variációja volt. Az alapja a 3-4-es felállás, de a védelem 20 féle képpen is felállhat Kansas City Falconba védekezni. Ami igen sok ahhoz képest, hogy az NFL meccseken körülbelül átlagban 70 play látható.

Ez a védelem nem a felállásra, hanem a játékosokra épít. A magját a kisebb és gyorsabb safety-linebacker típusú játékosok alkotják. Felállásuknál a védelem azt akarja elérni, hogy a másik fél zavartan érezze magát. Aztán a snap után ezek a gyors játékosok szimplán megkerülik a falat és a tettek mezejére lépnek. A kis gyors játékosok hátránya az, hogy a nagyméretű játékosokkal felálló csapatok ellen gyakran semmit nem tudnak kezdeni.

A Kansas City védelemben gyakran egy falembert lecseréltek még egy linebacker-re vagy öt defensive back-et használnak. Előfordult olyan is, hogy két linebacker-t is a scrimmage vonalára állítottak. Ez a fajta védelem rengeteg mennyiségű emberfogást játszik. Rámásznak a támadókra és folyamatos nyomás alatt tartják őket.

Alap védelmi felállások dióhéjban: under/over 4-3

(4-3 under)

A védelem alapja a 4-3 formáció. A linebacker-ek közül kettő belső linebacker és egy erős oldali linebacker. A védelem egyik célja az lehet, hogy a támadás feltételezett pontjára több falembert tudjanak odaváltani. Ez az „over” nevezett felállás. Az „under”-nél a támadás gyenge oldalára váltanak falembert.

Az under 4-3-ban egy védő falember a támadó tackle-el szemben helyezkedik el, egy másik a centerrel szemben egy harmadik pedig a guard-dal szemben áll fel. Azon az oldalon, ahol nincs tight end ott egy védő a támadó tackle külső vállánál áll fel. Az over 4-3-nál a négy falember közül 3 a támadó felállás erős oldala felé vált. Általában mindkét felállásnál egy linebacker mindig a tight end-el szemben helyezkedik el.

(4-3 over)

Az over/under séma rugalmasan használja a secondary embereit. A strong safety lehozásával egy csapásra 8 ember kerül a dobozba (box). Ha a corner-eket a scrimmage vonalától 3 yardra vagy attól közelebb állítják fel a fal közelében és a safety-ket 12 yard-ra a pálya mélyébe tolják a védelem úgy is kinézhet mintha 9 ember lenne a dobozban.

A védelem sikerességéhez olyan játékosokra van szükség, akik tehetségüknél fogva uralni tudják a scrimmage vonalát. Kiváló falemberek mellett ez a védelem átlagos linebacker-ek, jó corner-ek és megfelelő safety-k alkalmazásával is életképes. Az under/over 4-3 a támadók fejét támadja, az ő hibázásukra épít. Tehát a türelmes edzők kiváló fegyvere lehet, mivel előbb vagy utóbb a támadás bepánikol.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Dallas 4-3

A Dallas 4-3 védelem alapja a 4-3. Ami ebben a felállásban más az a secondary elhelyezkedése. Jimmy Johnson idején a Dallas csapata dúskált a tehetséges játékosokban a front-jában, de nagyon gyors vagy képzett cornerback-jei nem voltak. A front tehát nagyon erős volt de gyakran kellett alkalmazni a nickel sémát, hogy a secondary is egyensúlyba kerüljön. Ez a formáció inkább a csapat játékosainak képességére épített mintsem azok elhelyezkedésére.

A secondary gyengélkedését és a front erősségét figyelembevéve született meg a cover 4 vagy a four across. A front hatalmas nyomást fejthetett ki az ellenfél irányítójára, így a secondary mélyebben védekezhetett és a hosszú passzokat megakadályozhatta. Ez a séma azonban nem kíméli a corner-ek lelkivilágát, mivel nekik segítség nélkül kell az ellenfél legjobb elkapóit kiiktatni.

A safety-k a scrimmage felé osonhatnak, hogy a futásoknál plusz segítséget nyújtsanak. Könnyen álcázhatják a védelem sémáját felállásukkal. Ha a safety jól olvasta le a támadást, akkor a futók általában a földön végzik. A modern football-ban a Dallas 4-3-nál safety-k repertoárja a seam passzok levédekezésével is bővült. Az ilyen passzokat a tight end-nek vagy az elkapóknak szánja az irányító közép távolban a hash mark-ok közelében.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Flex

Tom Landry alkotta a Flex-et az 1970-es és 1980-as években. 4-3 felállást használ de a fal úgymond hajlik „flex”. Két falember egy DT és egy DE 2-3 yarddal hátrébb helyezkedik el a scrimmage-től. Ez a két eltolt ember leolvassa a támadók blokkolási módszereit és megpróbálnak tackle-t vagy sack-et csinálni, míg a csapattársak a támadók blokkoló mintáit próbálják rommá törni.

Ez a feladat a két eltolt falembertől kivételes reakcióidőt és sebességet vár el. Az eltolásból származó pár yard távolság teszi lehetővé számukra, hogy megfigyelhessék hogyan alakul a támadás. Erre rögtön reagálniuk kell. Ekkor ezt a pár yardot a lehető leghamarabb kell megtenniük, hogy megállíthassanak egy játékot. A támadó blokkolóinak dolga is nehezedik. Ahhoz, hogy blokkolhassák a védőket a támadóknak ezt a pár yardot szintén meg kell tenniük. Persze ezalatt a védők sem tétlenkednek.

Az 1985-ös szezonig ez a fajta felállás hatékony volt a futások ellen. Manapság azonban egy játékos nem állhat meg és nézheti a játékot, főleg egy falember nem. A flex azzal, hogy két falember olvas, akadályozza a passz rush-t, és az irányító sem fog a kezük közé besétálni. 25 éve azonban Landry merész de sikeres húzása jól alkalmazta a kiemelkedően erős és gyors falembereket az eltolt pozíciókban. Randy White-ot például linebacker-ből képezte át defensive tackle-lé.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 3-4

(3-4 defense)

A 3-4 formációt az 1940-es évek végén Bud Wilkinson alkotta meg az Oklahoma egyetem falai között. Jó 30 évvel később a Miami Dolphins vette elő és porolta le a sémát. Ekkor 1972-t írtak, és a Dolphins-nak csak két egészséges védő falembere volt. A kényszer vitte rá őket elsőként a 3-4 felállás alkalmazására az NFL történetében. 1974-ben a New England Patriots alapvédelme már ez a felállás volt. A Houston Oilers edzője O.A. Burn Philips is előszeretettel alkalmazta védelmében.

A 4-3-mal szemben a védelem ennél a formációnál csak három védő falembert használ. Itt a középen álló játékost nose tackle (N)-nek hívják. Két oldalán védő end-ek állnak fel. Ők kemény futás védekezők, valamint a pass rush-ért se kell a szomszédba menniük. Mögöttük 4 linebacker helyezkedik el.

A 3-4 formáció adoptálását az NFL-ben a kényszer szülte. Rengeteg képzett külső linbacker játszott akkoriban a ligában de minőségi falemberből kevés volt. Ez ma a középiskolai és némely esetben az egyetemi footballra lehet igaz. A külső linebacker pozícióba a magas erős játékosok bekerülhetnek, akik rendelkeznek a futás levédekezésének képességével, valamint jó pass rush-olók. A falban ugyan ezt megcsinálni azonban egészen más tészta.

A 3-4 alapjában elég rugalmas védelem. Ha a koordinátor úgy dönt akár hét nyolc játékost is coverage-be mozogathat. Ha pedig a szituáció úgy kívánja a 3-5 embert is rázavarhat az ellenfél irányítójára. A koordinátor játékosait a támadók képességei szerint állíthatja fel és ezáltal a támadó felálláshoz hangolhatja a védelmet. A nose tackle veszedelmes fegyverré válhat ha az ellenfél centerének blokkjait folyamatosan képes lerázni, vagy magát a centert oldalra elmozgatni. Ez a formáció teremtette a két-lyuk technikát „two-gap”. Ekkor a falemberek az ellenfél embereit az egyik oldalra blokkolják és a keletkező hézagban a OLB átsurranhat, hogy játékot csináljon. Így azt lehet mondani, hogy a 3-4 védelem nagyrészt nose tackle-re és a OLB-kre koncentrál.

Manapság az NFL-ben nem szivesen alkalmazzák ezt a felállást, mivel nehéz olyan elég nagy és erős OLB-ket találni, akik képesek a tight end-eket contain-elni miközben rush-olnak és emellett erősségük a futások megállítása.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 3-4 Eagle

Fritz Shurmur kezdte el alkalmazni a 3-4 Eagle-t az 1980-as évek végén. A nagydarab nose tackle helyére egy kisebb linebacker-t állított. Ez a játékos a futások megállításáért volt felelős. Sebességét és robbanékonyságát használta fel arra, hogy a tőle nehezebb center mellett elsurranjon valamelyik lyukon keresztül. Ez a linebacker emellett kemény szerelő kellett, hogy legyen valamint jól kellett passz coverage-be visszamozognia. A formáció többi tagja ugyan úgy állt fel mint a hagyományos 3-4 alakzatban. Az extra linebacker miatt ezért gyakran 2-5 Eagle-nek is nevezik.

Shurmer a San Fransisco 49ers irányítóját Joe Montana-t akarta ezzel a felállással összezavarni. Joe-nak hihetetlen pontosan olvasott a védelem sorai között, és passzai általában mindig szabad embert találtak. Akkoriban teljesen váratlanul érhette az irányítót az a látvány, hogy egy gyorsabb linebacker, akinek a scrimmage közelében kellene maradnia egy passz zónába mozog.

A 3-4 Eagle a 46 defense-ből alakult ki, ami tömören a támadó fal széléről kifejtett passz rush nyomásról szól. Az Eagle ezt egy átlagon felüli linebacker-rel toldta még meg. Ez a játékos az utolsó blokkolót megkerülve sack-elheti az irányítót. A legtöbb passz rush-oló a támadó ember külső vállától messzebb áll fel. Rush-ja ebből a pozícióból átütőbb erejű lehet. Kevin Greene ennek a formációnak a levét használta sack-befőtjének befőzéséhez. 1994-ben és 1996-ban ő vezette a legtöbb egyéni sack listát az NFL-ben.

Az Eagle még sikeresebbé tehető, ha a csapat rendelkezik olyan cornerback-ekkel, akik emberfogásban is jeleskednek. Az emberfogás kiegészíti a két linebacker által végzett deep zone drop-ot(ekkor a mély passz zónákba mozog vissza a két linebacker). Ez a fajta védelem igen hatékony lehet a West Coast Offense-t használó csapatok ellen. A West Coast Offense gyakran használ olyan futókat, akik a passzok elkapásában is otthon vannak. Az Eagle védelemben pedig a hátrahúzódott linebacker-ek alkalmasabbak az ilyen játékosok szerelésére. A linebacker-ek a tight end-eket is jobban levédekezhetik, mert ez a fajta támadás őket is előszeretettel alkalmazza.

Annak ellenére, hogy a centerrel szemben nem nagy testtömegű játékos áll fel, az Eagle alkalmas a futások levédekezésére. Két nagyon erős linebacker-t alkalmaz, valamint egy harmadik linebacker vagy a strong safety is a scrimmage vonalához közel készülhet a játékra. Az utóbbi mozdulattal 8 ember kerül a dobozba „box”. Ez az a scrimmage közeli terület, ahol a védelem a legerősebb a futások ellen.

A sokoldalú futókkal rendelkező támadó csapatok azonban gyakran legyőzhetik ezt a védelmet. A támadás kiiktathatja a nose tackle helyén szereplő kisebb linebacker-t és olyan felállásokból is futhatnak, amiből eredetileg dobások szoktak születni. A fenti taktikák gyakran összezavarják a védelmet, mivel nem tudják megállapítani milyen játék következik.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 4-3

(4-3 defense)

Az NFL csapatok nagytöbbsége 4-3 védelmet használ. Ennek a felállásnak a frontja két védő tackle-ből (DT) két védő end-ből (DE) két külső Linbeckerből (OLB) és egy középső Linebacker (MLB) áll. Hátul két cornerback (CB) és két Safety (S) vigyáz a rendre. A 4-3-at a New York Giants edzője Steve Owen találta ki 1950-ben. Egy negyedik defensive back-re volt szüksége, hogy a Cleveland Browns hosszú passzjátékait levédekezhesse. Owen ezt 4-3 esernyőnek hívta, mivel amikor a linebacker-ek elkezdtek visszahúzódni a secondary olyan alakban állt mint az esernyő teteje. Az első Cleveland elleni meccs, ahol a Giant ezt a felállást bevettette 6-0-ra végződött a Giants javára. A Paul Brown által edzett csapat első alkalommal kapott ki a történelem során.

Habár kezdetben a passzjátékok megállítására fejlesztették, ez a védelem mind a passz mind a futó játékokat képes volt megállítani. Az 1950-es évek végén kezdték el széles körben használni.

Papíron ez a fajta védelem nagyon kiegyensúlyozott. A védelemnek két olyan end-re van szüksége, akik nagyon erős passz rush-olók, és testalkatuk miatt a futásokat is megállíthatják. A középső linebacker-nek nagyon tehetséges játékosnak kell lennie, és józan eszét használva csapattársait megfelelően irányítania. A defensive tackle-öknek pedig erősnek kell lenniük futások ellen, valamint elég gyorsnak, nyomást gyakorolhassanak az irányítóra. Az erősebb külső linebacker a tight end-del szemben áll fel, a másik gyorsabb külső linebacker pedig a pass rush-ra marad. A valóságban azonban lehetetlen megvalósítani azt, hogy minden pozícióra kivételes képességű játékosok kerüljenek. Ez alól kivételek a pro bowl és az all-star csapatok. A gárdák tehát akkor használják ezt a formációt, amikor elég jó falemberek és linebackerek találhatóak a keretben. Ha már három, négy ezekből az emberekből kiemelkedő játékos, akkor valószínűleg a séma alkalmazása nem csak papíron lesz sikeres.

A 4-3 felállásnak az évek során rengeteg variációja jött létre. Léteznek olyan verziói is ahol igaz 4 védő falember készül neki a play-nek de a defensive back-ek száma nagyobb mint a linebacker-eké.

Alap védelmi felállások dióhéjban

Az amerikai footballban az edzők szeretik egymás módszereit másolni, főleg ha az sikeres a támadásban vagy a védelemben. Az 1970-es években rengeteg csapat kezdte a 3-4 védelmet elsődleges védelmi sémájaként használni. Ez a formáció 3 védő falembert és 4 linebacker-t alkalmaz. Az 1980-as évekre alap védelmi felállássá volt az NFL-ben. A Dallas, a Chicago és a Washington csapata alkalmazta csak a 4-3-as sémát (4 falember 3 linebacker). Az 1990-es években a 3-4 uralma véget ért. A 4-3 a Dallas sikereinek köszönhetően újra hódító útra indulhatott. A 2006-os szezonban a legtöbb NFL csapat a 4-3 valamelyik módozatát használta alap védelmi felállásként.

Bármelyik védelmi felállás alapvető céljai a következők:
- Az ellenfél megállítása és a labda visszaszerzése
- labda eladáson „turnover” (ez lehet megszerzett fumble, interception) keresztül több labdabirtoklást kieszközölni

Ahhoz hogy a csiszolt támadással a védelem versenyezhessen lépést kell vele tartania. Némely védelmi módszereket olyan szintre csiszoltak, hogy szabálymódosításra volt szükség. Az olyan fojtogató védelmi technikák, mint például a bump and run 30 évvel ezelőtti szabálya is megváltozott. A szabálymódosítások és a támadás fejlődése miatt a védelmi koordinátoroknak gyakran vissza kell térniük a táblához és a vetítőszobákba, hogy újabb galád terveket eszeljenek ki. Manapság hála istennek a számítógép is rendelkezésükre áll, hogy a támadás minden apró mozzanatát kielemezhessék.

A legtöbb védelmi felállás nevét a frontja alapján kapja (vagyis, hogy hány védő falember és linebacker áll a back-ek előtt) A leggyakoribb front a 7: ez állhat 4 falemberből és 3 linebacker-ből vagy 3 falemberből és 4 linebacker-ből. A front 7 esetén az is kiderül, hogy a secondary-t 4 játékos alkotja.

A védelem kiválasztása hasonlít a sakkhoz. Az edzők mindig igyekeznek ellenfelük előtt járni pár lépéssel. Nem félnek egyes területeket azért feláldozni, hogy megakadályozzák ellenfelüket a haladásban. A védelem igyekszik a támadó felet meggátolni abban, hogy az az end zone-ba érjen. Néha a mezőnygólok engedése is ebbe a stratégiai sakkjátékba tartozik, mivel így megúszhatnak egy touchdown-t, ami sokkal nagyobb értéket képvisel a számlálón.