Formációk: Wildcat

A wildcat formáció a single-wing egy olyan variációja, amit a football minden szintjén előszeretettel alkalmaznak. Alapja Pop Warner több mint egy évszázados munkájának gyümölcsén nyugszik. A formáció építgetése kis túlzással már 1906-ban megkezdődött. Közel 92 évvel később 1998-ban Hugh Wyatt az La Center (WA) High School Wildcats edzője publikált egy cikket támadásával kapcsolatban. A double wing gurujának publikációja futótűzként terjedt az Amerikai középiskolai footballban. Később a wildcat formációra keresztelt támadást szinte az összes középiskola adoptálta.

A formáció több támadó rendszerbe beépíthető, azonban alapköve ugyan az. Nem a quarterback kapja a közvetlen snap-et hanem, a wildcat QB pozícióban játszó szélső elkapó vagy futó. A formáció kiegyensúlyozatlan, vagyis a labda egyik oldalán több a játékos, mint a másikon). Alap esetben egy guard, egy tight end és egy slot receiver áll a center egyik oldalán. A másik oldalán pedig egy guard, két tackle, egy elkapó és az irányító áll fel.

A formációt kifejezetten futójátékokra alakították ki. Egy „hagyományos” futójátéknál az irányító, azon kívül, hogy megkapja a snap-et és átadja a labdát nem sok mindent csinál. Ebből a szemszögből nézve ha a QB-t nem számítjuk, mivel gyakorlatilag “haszontalan” a futásoknál 10 támadó néz szembe 11 védővel. A wildcat ezen az arányon változtat.

Az alap wildcat formáció az irányítót kitolja a dobozból a támadó felállás szélére. A védelem nem tudhatja, hogy fenyegetés e rájuk nézve, ezért ráállítanak egy embert. Így a fent említett számok között egyenlőség jön létre. 10 védőnek kell megállítania 10 támadót. A wildcat formáció emellett általában ugyan azokat a snap előtti mozgásokat (motion) alkalmazza. Ezáltal a snap előtt, a játékok félelmetesen hasonlíthatnak egymásra. A snap után több minden történhet. Számos single wing vagy delaware wing T futást indíthat a támadó fél.

Az egyetemi footballban Gus Malzahn és David Lee tette népszerűvé a wildcat felállást. Az Arkansas Razorbacks csapatánál először Malzahn vezette be a wildcat-ot 2006-ban és mikor 2007-ben lemondott támadó koordinátori tevékenységéről, Lee vette át posztját.

Formációk: Wishbone

A wishbone formáció vagy rövidebben a bone ”csont”, az amerikai football támadó formációnak számát gyarapítja. Az 1970-es és 80-as évek egyetemi footballjának leginnovatívabb és legtermelékenyebb támadó alakzataként tartották számon.

A wishbone kialakulásában nagy szerepet játszott egy olyan támadás kialakításának vágya, amely rengeteg fake elemet tartalmaz és opciók elé állítja a védőt. Dönthet, hogy kit választ. Az opciós játékok lényege, hogy egy védőt blokk nélkül iktassanak ki. Ideális esetben a védőnek két lehetséges labdás közül kell egyet választania, akit levéd. Ez a Double Option. Amikor ezzel a szituációval találja szembe magát a védő, az Option támadás arra kényszeríti, hogy válasszon a két támadóból, akik labdát vihetnek majd. Eközben a másik támadó játékos nyugodtan haladhat a labdával. Bárkit is választ a védő, úgymond „rossz” döntést hoz.

Ebből a szemszögből nézve a védő döntése alapján kerül ki a játékból. Az a támadó, aki egyébként ezt a játékost blokkolta volna, most mást tartóztathat fel. A védelemre a támadás súlya így nagyobb nyomás gyakorol. Emberhátrányban próbálják levédeni a futásokat, az irányító futást, vagy a passzokat.

(Emory Bellard)

A stratégák nem álltak meg ennyinél. Újabb krétaporos tervek öltöttek formát a Double Option, a Veer és más taktikák mintájára. Végül korábbi tapasztalatait egybeolvasztva Emory Bellard megalkotta a wishbone formációt, amely a triple option meleg ágya lett.

Az a támadás, ahol két védőt iktatnak ki blokk nélkül a Triple Option nevet kapta. Immáron két támadó falember portyázhatott a scrimmage-nél új áldozatra lesve. Általában belső védőket ejtenek el. Az irányító számára a Triple Option elkülöníti a kulcsfontosságú játékosokat, akiket futások vagy pitch esetén olvas. A jól végrehajtott játék esetén csak egy külső támogató védő (általában egy safety) és egy cornerback tudja levédeni az end-et, aki a labdát cipeli.

A védelem oldalán a cornerback-nek a külső elkapót kell figyelnie. A safety a futások ellen veti be magát és általában a pitch back-et védi le. A védő end az irányítóra vadászik, míg egy védő tackle a fullback dive-ot védi. A beosztásokat még a játék kezdete előtt elvégzik. Így a labda két oldalán összesen 8 védő már tudja kit fog védeni.

("egy kívánság csont")

A támadó oldali extra blokkoló vezet a wishbone és az abból kialakult formációk sikeréhez. Ez a szabad játékos általában falember. Kilőhet a scrimmage-ről, hogy blokkoljon. Ha ráadásul a pálya mélyén áll fel a safety, még csak nem is a szokásos módon találja szembe magát egy blokkal. A szabad támadó falember általában belül blokkol. Megtámadhatja az első játékoldali falembert és az első játékoldali linebacker-t Ha a védelem térde remeg a fullback fenyegetése miatt, akkor a támadásnak sikerült megszólalnia. Ezután a lead back produkálhat. A lead back blokkolhatja a védő end-et vagy a safety-t. Ekkor a labdás támadó egy egy-a senki ellen szituációba rohan bele. A védelemnek le kell győznie a blokkokat vagy a játék oldalra folyni annak érdekében, hogy megállíthassa a támadást.

A fent említettek miatt a wishbone magában is komoly fenyegetés. A támadás futásnál egy-a senki elleni szituációt passznál pedig egy-az egy elleni helyzetet tud kialakítani. Ezzel a formációval szemben a safety-nek, akinek futástámogatást kell végrehajtania és ráadásul a passzjátékot is védenie kell hihetetlen feszültséggel kell számolnia. Az alap wishbone triple option játék a pályán lévő összes védőt számba veszi. Már a játék megkezdése előtt rezeg a léc a védők feje fölött. Nagyon csalogató a védelem számára, hogy kijátszák vagy megfékezzék az alap játékot. Azonban ha egy valaki is hibázik, túlreagálja a szituációt, senki nem marad, aki kiköszörülje a csorbát a védelem pengéjén.


De mi is van a dobozban. Az irányító a center alatt várja a snap-et. Közvetlenül mögötte egy fullback áll. Tőlük kissé hátrébb jobbra és balra egy-egy halfback helyezkedik el. Erről a fordított Y alakról kapta a nevét a formáció. Ez a négy back magában nem váltaná meg a világot. Hozzájuk jön a támadófal, egy szélső elkapó és egy tight end. Néha megvariálják a dolgot és vagy két szélső elkapó vagy két tight end ered a dicsőség nyomába.





Összegezve a wishbone-t arra tervezték, hogy megkönnyítsék a futásos option támadások feladatát. A quarterback a vonal bármelyik oldala felé könnyen elindíthatja a támadást. Először leolvassa azt a védő tackle-t vagy linebacker-t, aki nincs blokkolva. Miközben ezt teszi, a fullback hasához nyomja a labdát. Ha úgy néz ki, hogy a tackle vagy a linebacker szerelni tudja a fullback-et, akkor az irányító elhúzza a labdát és tovább rohan a vonalnál. Ekkor következik a másik olvasás. Ennek célpontja általában a védő end vagy a külső linebacker. Ha felmerül a szerelés lehetősége, az irányító áthajítja (pitch) a labdát az őt követő halfback-nek. A másik halfback faladata a felvezetés. Lead blokkot oszt a védőkre. Lendületes ajánlataival legtöbbször a külső védőket, a safety-t vagy a corner-t keresi meg. Eközben a tight end sem tétlenkedik. Az opció oldalán nagy ívben robban ki a vonalról. Feladata a safety megállítása.

Formációk: T formáció

(Power T)

A T formációt gyakran emlegetik úgy, mint az amerikai football legrégebbi támadó formációját. Az alapjai már 1882-ben megfogalmazódhattak Walter Camp innovációktól duzzadó gondolataiban. Az előre passz bevezetésével azonban az eredeti T formáció sokat vesztett fényéből és az olyan felállások, mint a single wing váltak favorizálttá. Az 1930-as években újítások söpörtek végig a sporton. A labda kissebé, dobás-barátibbá válása valamint a kézből kézbe snap megjelenése a T formáció hamvaiból való feléledéséhez vezetett.

Ezt az újítások által életre hívott T formációt ritkán vagy szinte már nem is lehet látni manapság. Azonban a 20. század első felében sikerességének köszönhetően a football mérkőzések felgyorsultak és az eredményjelzőket is több pont rogyasztotta. A T formációt a Minnesota Egyetem 1930-as 1940-es csapatai tették igazán közismertté. Öt bajnoki címet szereztek alkalmazásával. Az 1950-es években az Oklahoma csapata zsinórban 47 győzelmet tett le az asztalra és 3 bajnoki címet vágott zsebre. Az 1940-es NFL Bajnoki mérkőzés kulcsfontosságú fegyvere volt. A Chicago Bears 73-0-ra győzte le akkor a Washington Redskins-t.

A Bears T-je hatékonyan használta a man-in-motion-t, így a három futó közül az egyik, mikor elhagyta a backfield-et elkapóvá vált. Ennélfogva az eredetileg dinamikus futásokra kialakított T formáció sokkal erősebb passztámadások szülője lett, mint vetélytársa a single wing. Fénye egyre erősödött. A backfield-en maradt két futójátékos és a lassan már flanker pozícióban kezdő társuk örökre megváltoztatták a formáció arculatát. Kezdetben a csapatok a flanker-t slot-ban (erős oldal) állították fel, mivel a szálkák (hashmarks) nagyon messze voltak, mint az egyetemi footballban. 1972-ben a szálkákat jelenlegi pozíciójukba mozgatták (70 láb, 9 inchre az oldalvonalaktól). A pályakép alakulása csökkentette az erős/gyene oldal jelentőségét és feltárta a passz-támadás kapuit. A T formáció ezen sarja a mai football komplex formáció között Pro Set néven áll sorba.

Erős túlzással szinte minden modern támadás a T séma egyik variációjának tekinthető. Megemlítendő kivétel a Shotgun formáció, amelyet a San Fransisco használt először az 1959/60-as idényben. Pár példa: Az I formáció is a T egyik verziója. A Kansas City Chiefs vezette be az NFL életébe 1968 körül. Másik verziója az egykor oly népszerű Wishbone. Korábban az egyetemi footballt dominálta azonban mára szinte eltűnt.

A T formációt kisebb középiskolák és egyetemek még mindig használják. Egyes szinteken gólvonal szituációknál is felfedezhető. Egyszerűsége és a futás erős hangsúlya népszerűvé tette az ifjúság footballjában.

Öröksége

Ha magára a T-re nem is vetül már a dicsőség fénye, újításai körüllengik és bele is ivódtak a mai modern támadásokba. Ez volt az első formáció, ahol az irányító a center alatt kézbe kapta a labdát. Ezután vagy átadta vagy elkezdhetett hátrálni a passzhoz. Sokkal kiszámíthatatlanabbá vált a támadás. Szimplán a formáció alapján már nem lehetett ítélkezni. (Korábban a QB-k elsődleges feladata a blokkolás volt. A snap a halfback-nek vagy a tailback-nek volt címezve.) Az első legjelentősebb hozadékos változtatás összegezve tehát az, hogy megszületett a ma ismert QB pozíció.

Második igen jelentős fegyvertény, ami a T-ben jelentkezett, hogy a futók az irányítótól úgy kaphatták meg a labdát, hogy szinte teljes sebességgel robbanhattak be a számukra kijelölt lyukba. Ez a lehetőség még összetettebb blokkolási sémák kialakítását generálta, így a támadás igaz múlandó, de jelentős előnyre tett szert.

A T-ben a fent említettek mellett a QB változatos ál-átadásokat játszhatott ( az option play-ek kialakulásának gyökere). A játékok sokkal gyorsabban fejlődtek ezalatt, mint a single wing alatt. Sokkal kevesebb dupla blokkra volt szükség, mivel a futó sokkal hamarabb lyukon volt valamint több lyuk közül is választhatott, mint amit eredetileg terveztek. A center még hatékonyabb blokkolóvá válhatott, mert immáron a snap-nél nem kellett lehajtania a fejét. A back-ek nek sem kellett már annyira sokoldalúnak lenniük, mint a single wing-ben.

Formációk: Pro Set

Mind a profi, mind az amatőr csapatok is alkalmazzák az amerikai football egyik közismert alap formációját a „pro set”-et, melyet „Splitback formation”-ként is emlegetnek. Ebben a formációban a tradicionális I formációval ellentétben a futók nem egymás mögé hanem egymás mellé állnak fel a támadáshoz. A pro set formáció hajnalán 3 running back készült neki a T-formáció alapján az ellenfél legyűréséhez. A T formációban a 3 futó közül az egyik halfback flanker pozícióban kapkodta a lábait. Az évek során ezen halfback flanker feladatai a 3 futós T formációban állandósultak. Gyakorlatilag szélső elkapó lett.

Az immáron Pro set-ként elterjedt formáció elég népszerű mivel könnyen indítható belőle futó- illetve passzjáték. Mindkét játék egyforma sikerességgel vihető véghez a formációból. Ez a tény a védelem számára jelentős tartalmat hordoz. Folyamatosan résen kell lenniük az elkövetkező játék mivoltának meghatározásához. Emellett a védelemnek több időbe telik leolvasni a futásokat.

Mikor a játék megindul, a pro set az football egyik legveszedelmesebb formációjává válik. A védelem igyekszik megakadályozni, hogy a támadás kifuthasson a formációból eközben jelentős időt fordíthatnak a fake játékra. A safety a scrimmage felé mozdulhat, ami által szabaddá válik mögötte a terület a pálya közepén. Emellett a két back a külső blitz-eket levédekezheti, így az irányító az idő „bőségében” úszkálva kereshet magának egy szabad elkapót.

Az alap pro set formációban egy split end (WR a bal oldalon), egy flanker (WR a jobb oldalon), egy irányító (QB), egy fullback (FB), egy halfback (HB), egy tight end (TE) és 5 falember (OL) játszik. A Pro set egyik variációjában a tight end-et egy harmadik elkapóval helyettesítik, aki slot pozícióban készül a támadáshoz. Ez a változat 7-6-ra a támadó fél javára billenti a mérleg nyelvét a tackle box-ban.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Zone Blitz

(4-3 zone blitz)

Azok a csapatok akik zóna védekezésben állnak általában nem blitz-elnek. A zónázás biztonságos, míg a blitz az néha teljesen hazárdjáték. A Zone Blitz-et Dick Lebeau kalapálta össze az 1980-as évek végén. Hatalmas safety-jének David Fluther-nek az előnyét akarta kihasználni védelmi felállásával.

A Zone Blitz-nél az alap 3-4 felállást valamelyik oldalon Linebacker-rekel tömködik meg. Előfordulhat, hogy az egyik linebackert egy strong safety helyettesíti. De arra az oldalra akár cornerback is kerülhet. A célja az irányító és a támadó fal összezavarása. Elgondolkoztató a látvány, amikor úgy néz ki, hogy ennyi ember akarja az irányító vesztét.

Az falemberek a center-t és a guard-okat támadják meg. A feladatuk az, hogy elhitessék velük, hogy az irányító a célpontjuk. A védő falemberek gyakran csak tartják a pozíciójukat, várva a futást, vagy megállnak és 5 yardot hátrálnak a scrimmage-től. A rövid zónákat védik „short zone coverage” ilyenkor, a lehetséges passzok ellen. A Zone blitz egy vagy két hézagot nyit az irányító felé a linebacker-ek vagy defensive back-ek számára. Ők azok, akik valójában blitz-elnek.

A zone blitz egy tapasztalatlan irányítóval szemben ideális, mivel az olvasásnál elég sokat kell gondolkoznia. PSR-nél (snap előtti olvasás „pre snap read”) az irányító a safety-k elhelyezkedését vizsgálja, hogy megállapíthassa milyen védelemmel van dolga. A secondary tagjaitól nem várja, hogy bárki is blitz-elni fog. A következő olvasásnál a védelem frontját nézi meg. Ennél az olvasásnál arra kíváncsi, hogy vajon honnan érkezhet a blitz, vagy honnan lesz a legnagyobb a nyomás.

Mint minden védelemnek ennek is megvannak a gyengeségei. Habár Zone blitz-nek végtelen számú kombinációja és variációja létezik a flat-be lőtt rövid passzok levédése nehézkes ezen védelem számára. Gyakran a blitz-elő csapat egy olyan játékost küld az irányítóra, akinek zónáznia kellene. Ekkor jelentős területek maradnak szabadon a védelem közép távoli részén, vagy az egyik oldalon. Ennél a védelmi formánál két ember mindig a pálya mélyét őrzi, hogy a touchdown-októl óvják csapatukat. A támadás azonban ha felismeri a védelmet, tudja, hogy azoknál a falembereknél kell futni, akik majd visszamozognak coverage-be. A képzett, türelmesebb csapatok elég nagy futó teret nyerhetnek a linbacker-ektől zsúfolt oldallal ellentétes pályarészen.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 46

A 46 defense nem a frontja alapján kapta nevét. Ez a védelmi fajta a Chicago Bears 1980-as évekbeli csapatával kapcsolható össze. A Bears korábbi védő felállását Bubby Ryan, a védő koordinátor megváltoztatta. A korábbi 5 falembert 1 linebacker-t és 5 defensive back-et alkalmazó felállást a 4 falemberes 4 linebacker-es és 3 defensive back-es séma váltotta fel. A negyedik linebacker- egyfajta átmenet volt a linebacker és a strong safety között. A Bears free safety-je Doug Plank volt ez az átmeneti játékos. Mezszáma 46-os volt.

A 46 formációnál 3 védő falember a centerrel és a két guard-dal szemben áll fel és próbálják megakadályozni a támadó blokkolóit abban, hogy a center előtti védőt lekettőzzék. A középső centeren lévő játékos a formáció legerősebb falembere és kiváló pass rush-oló. Képességeit arra használja, hogy az irányító zsebét összezúzza, a passzoló felé utat nyitva csapattársai számára. A támadó tackle-ökkel szemben nem áll védő. A külső válluknál foglalnak pozíciót és várják a megnyíló utat az irányító felé.

A Bears hatalmas sikereket ért el ezzel a módszerrel. 1984-ben a 72 irányító sack mellé egy bajnoki gyűrűt is nyertek.

A 46 azelőtt próbálja megállítani a támadást mielőtt még a labda az irányítótól elkerülne. A legnagyobb hátulütője ennek az, hogy a corner-ek az esetek 90 százalékában embert fognak és csak egy safety segíthet nekik. A zónába visszamozgó egy vagy két belső linebacker is gyakran egy-egyezni kényszerül a tight end-ekkel. Ha a tight end-nek sikerül futnia borulhat az egész védelem. 3 elkapós támadás ellen is küszködik ez a felállás. Egy option play is igen csak megizzaszthatja a védőket. Ekkor az irányító elkezdi megkerülni az end-jét, aztán vagy maga próbál területet nyerni vagy oldalpasszot ad a futójának. Egy másik módszernél a 46 ellen a futás valamelyik támadó tackle-nél megy el. Ha támadás kiszorítja a két külső védőt a keletkező résnél a futó átsurranhat és ha már a cornerbackek a pálya mélyére mozogtak a futó rengeteg yardot nyerhet.

A 46 olyan támadó felállások ellen alkalmazható igazán jól, ahol két futó csomagokat használnak. Ezek a felállások nem húzzák szét a védelmet és ekkor a védelem veszélyes támadóvá válik. A pass rush-olók a támadófalat megkerülve vetik magukat az irányítóra. Ha a fal szélén túljutottak már senki nem állíthatja meg őket.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Kansas City Falcon

Az 1997-es évre alkotta meg Marty Schottenheimer a Kansas City Falcon védelmet. Sokoldalú játékosokat alkalmazott sokféle feladat elvégzésére. Mind a játékosoknak mind a védelmi sémának több variációja volt. Az alapja a 3-4-es felállás, de a védelem 20 féle képpen is felállhat Kansas City Falconba védekezni. Ami igen sok ahhoz képest, hogy az NFL meccseken körülbelül átlagban 70 play látható.

Ez a védelem nem a felállásra, hanem a játékosokra épít. A magját a kisebb és gyorsabb safety-linebacker típusú játékosok alkotják. Felállásuknál a védelem azt akarja elérni, hogy a másik fél zavartan érezze magát. Aztán a snap után ezek a gyors játékosok szimplán megkerülik a falat és a tettek mezejére lépnek. A kis gyors játékosok hátránya az, hogy a nagyméretű játékosokkal felálló csapatok ellen gyakran semmit nem tudnak kezdeni.

A Kansas City védelemben gyakran egy falembert lecseréltek még egy linebacker-re vagy öt defensive back-et használnak. Előfordult olyan is, hogy két linebacker-t is a scrimmage vonalára állítottak. Ez a fajta védelem rengeteg mennyiségű emberfogást játszik. Rámásznak a támadókra és folyamatos nyomás alatt tartják őket.

Alap védelmi felállások dióhéjban: under/over 4-3

(4-3 under)

A védelem alapja a 4-3 formáció. A linebacker-ek közül kettő belső linebacker és egy erős oldali linebacker. A védelem egyik célja az lehet, hogy a támadás feltételezett pontjára több falembert tudjanak odaváltani. Ez az „over” nevezett felállás. Az „under”-nél a támadás gyenge oldalára váltanak falembert.

Az under 4-3-ban egy védő falember a támadó tackle-el szemben helyezkedik el, egy másik a centerrel szemben egy harmadik pedig a guard-dal szemben áll fel. Azon az oldalon, ahol nincs tight end ott egy védő a támadó tackle külső vállánál áll fel. Az over 4-3-nál a négy falember közül 3 a támadó felállás erős oldala felé vált. Általában mindkét felállásnál egy linebacker mindig a tight end-el szemben helyezkedik el.

(4-3 over)

Az over/under séma rugalmasan használja a secondary embereit. A strong safety lehozásával egy csapásra 8 ember kerül a dobozba (box). Ha a corner-eket a scrimmage vonalától 3 yardra vagy attól közelebb állítják fel a fal közelében és a safety-ket 12 yard-ra a pálya mélyébe tolják a védelem úgy is kinézhet mintha 9 ember lenne a dobozban.

A védelem sikerességéhez olyan játékosokra van szükség, akik tehetségüknél fogva uralni tudják a scrimmage vonalát. Kiváló falemberek mellett ez a védelem átlagos linebacker-ek, jó corner-ek és megfelelő safety-k alkalmazásával is életképes. Az under/over 4-3 a támadók fejét támadja, az ő hibázásukra épít. Tehát a türelmes edzők kiváló fegyvere lehet, mivel előbb vagy utóbb a támadás bepánikol.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Dallas 4-3

A Dallas 4-3 védelem alapja a 4-3. Ami ebben a felállásban más az a secondary elhelyezkedése. Jimmy Johnson idején a Dallas csapata dúskált a tehetséges játékosokban a front-jában, de nagyon gyors vagy képzett cornerback-jei nem voltak. A front tehát nagyon erős volt de gyakran kellett alkalmazni a nickel sémát, hogy a secondary is egyensúlyba kerüljön. Ez a formáció inkább a csapat játékosainak képességére épített mintsem azok elhelyezkedésére.

A secondary gyengélkedését és a front erősségét figyelembevéve született meg a cover 4 vagy a four across. A front hatalmas nyomást fejthetett ki az ellenfél irányítójára, így a secondary mélyebben védekezhetett és a hosszú passzokat megakadályozhatta. Ez a séma azonban nem kíméli a corner-ek lelkivilágát, mivel nekik segítség nélkül kell az ellenfél legjobb elkapóit kiiktatni.

A safety-k a scrimmage felé osonhatnak, hogy a futásoknál plusz segítséget nyújtsanak. Könnyen álcázhatják a védelem sémáját felállásukkal. Ha a safety jól olvasta le a támadást, akkor a futók általában a földön végzik. A modern football-ban a Dallas 4-3-nál safety-k repertoárja a seam passzok levédekezésével is bővült. Az ilyen passzokat a tight end-nek vagy az elkapóknak szánja az irányító közép távolban a hash mark-ok közelében.

Alap védelmi felállások dióhéjban: Flex

Tom Landry alkotta a Flex-et az 1970-es és 1980-as években. 4-3 felállást használ de a fal úgymond hajlik „flex”. Két falember egy DT és egy DE 2-3 yarddal hátrébb helyezkedik el a scrimmage-től. Ez a két eltolt ember leolvassa a támadók blokkolási módszereit és megpróbálnak tackle-t vagy sack-et csinálni, míg a csapattársak a támadók blokkoló mintáit próbálják rommá törni.

Ez a feladat a két eltolt falembertől kivételes reakcióidőt és sebességet vár el. Az eltolásból származó pár yard távolság teszi lehetővé számukra, hogy megfigyelhessék hogyan alakul a támadás. Erre rögtön reagálniuk kell. Ekkor ezt a pár yardot a lehető leghamarabb kell megtenniük, hogy megállíthassanak egy játékot. A támadó blokkolóinak dolga is nehezedik. Ahhoz, hogy blokkolhassák a védőket a támadóknak ezt a pár yardot szintén meg kell tenniük. Persze ezalatt a védők sem tétlenkednek.

Az 1985-ös szezonig ez a fajta felállás hatékony volt a futások ellen. Manapság azonban egy játékos nem állhat meg és nézheti a játékot, főleg egy falember nem. A flex azzal, hogy két falember olvas, akadályozza a passz rush-t, és az irányító sem fog a kezük közé besétálni. 25 éve azonban Landry merész de sikeres húzása jól alkalmazta a kiemelkedően erős és gyors falembereket az eltolt pozíciókban. Randy White-ot például linebacker-ből képezte át defensive tackle-lé.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 3-4

(3-4 defense)

A 3-4 formációt az 1940-es évek végén Bud Wilkinson alkotta meg az Oklahoma egyetem falai között. Jó 30 évvel később a Miami Dolphins vette elő és porolta le a sémát. Ekkor 1972-t írtak, és a Dolphins-nak csak két egészséges védő falembere volt. A kényszer vitte rá őket elsőként a 3-4 felállás alkalmazására az NFL történetében. 1974-ben a New England Patriots alapvédelme már ez a felállás volt. A Houston Oilers edzője O.A. Burn Philips is előszeretettel alkalmazta védelmében.

A 4-3-mal szemben a védelem ennél a formációnál csak három védő falembert használ. Itt a középen álló játékost nose tackle (N)-nek hívják. Két oldalán védő end-ek állnak fel. Ők kemény futás védekezők, valamint a pass rush-ért se kell a szomszédba menniük. Mögöttük 4 linebacker helyezkedik el.

A 3-4 formáció adoptálását az NFL-ben a kényszer szülte. Rengeteg képzett külső linbacker játszott akkoriban a ligában de minőségi falemberből kevés volt. Ez ma a középiskolai és némely esetben az egyetemi footballra lehet igaz. A külső linebacker pozícióba a magas erős játékosok bekerülhetnek, akik rendelkeznek a futás levédekezésének képességével, valamint jó pass rush-olók. A falban ugyan ezt megcsinálni azonban egészen más tészta.

A 3-4 alapjában elég rugalmas védelem. Ha a koordinátor úgy dönt akár hét nyolc játékost is coverage-be mozogathat. Ha pedig a szituáció úgy kívánja a 3-5 embert is rázavarhat az ellenfél irányítójára. A koordinátor játékosait a támadók képességei szerint állíthatja fel és ezáltal a támadó felálláshoz hangolhatja a védelmet. A nose tackle veszedelmes fegyverré válhat ha az ellenfél centerének blokkjait folyamatosan képes lerázni, vagy magát a centert oldalra elmozgatni. Ez a formáció teremtette a két-lyuk technikát „two-gap”. Ekkor a falemberek az ellenfél embereit az egyik oldalra blokkolják és a keletkező hézagban a OLB átsurranhat, hogy játékot csináljon. Így azt lehet mondani, hogy a 3-4 védelem nagyrészt nose tackle-re és a OLB-kre koncentrál.

Manapság az NFL-ben nem szivesen alkalmazzák ezt a felállást, mivel nehéz olyan elég nagy és erős OLB-ket találni, akik képesek a tight end-eket contain-elni miközben rush-olnak és emellett erősségük a futások megállítása.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 3-4 Eagle

Fritz Shurmur kezdte el alkalmazni a 3-4 Eagle-t az 1980-as évek végén. A nagydarab nose tackle helyére egy kisebb linebacker-t állított. Ez a játékos a futások megállításáért volt felelős. Sebességét és robbanékonyságát használta fel arra, hogy a tőle nehezebb center mellett elsurranjon valamelyik lyukon keresztül. Ez a linebacker emellett kemény szerelő kellett, hogy legyen valamint jól kellett passz coverage-be visszamozognia. A formáció többi tagja ugyan úgy állt fel mint a hagyományos 3-4 alakzatban. Az extra linebacker miatt ezért gyakran 2-5 Eagle-nek is nevezik.

Shurmer a San Fransisco 49ers irányítóját Joe Montana-t akarta ezzel a felállással összezavarni. Joe-nak hihetetlen pontosan olvasott a védelem sorai között, és passzai általában mindig szabad embert találtak. Akkoriban teljesen váratlanul érhette az irányítót az a látvány, hogy egy gyorsabb linebacker, akinek a scrimmage közelében kellene maradnia egy passz zónába mozog.

A 3-4 Eagle a 46 defense-ből alakult ki, ami tömören a támadó fal széléről kifejtett passz rush nyomásról szól. Az Eagle ezt egy átlagon felüli linebacker-rel toldta még meg. Ez a játékos az utolsó blokkolót megkerülve sack-elheti az irányítót. A legtöbb passz rush-oló a támadó ember külső vállától messzebb áll fel. Rush-ja ebből a pozícióból átütőbb erejű lehet. Kevin Greene ennek a formációnak a levét használta sack-befőtjének befőzéséhez. 1994-ben és 1996-ban ő vezette a legtöbb egyéni sack listát az NFL-ben.

Az Eagle még sikeresebbé tehető, ha a csapat rendelkezik olyan cornerback-ekkel, akik emberfogásban is jeleskednek. Az emberfogás kiegészíti a két linebacker által végzett deep zone drop-ot(ekkor a mély passz zónákba mozog vissza a két linebacker). Ez a fajta védelem igen hatékony lehet a West Coast Offense-t használó csapatok ellen. A West Coast Offense gyakran használ olyan futókat, akik a passzok elkapásában is otthon vannak. Az Eagle védelemben pedig a hátrahúzódott linebacker-ek alkalmasabbak az ilyen játékosok szerelésére. A linebacker-ek a tight end-eket is jobban levédekezhetik, mert ez a fajta támadás őket is előszeretettel alkalmazza.

Annak ellenére, hogy a centerrel szemben nem nagy testtömegű játékos áll fel, az Eagle alkalmas a futások levédekezésére. Két nagyon erős linebacker-t alkalmaz, valamint egy harmadik linebacker vagy a strong safety is a scrimmage vonalához közel készülhet a játékra. Az utóbbi mozdulattal 8 ember kerül a dobozba „box”. Ez az a scrimmage közeli terület, ahol a védelem a legerősebb a futások ellen.

A sokoldalú futókkal rendelkező támadó csapatok azonban gyakran legyőzhetik ezt a védelmet. A támadás kiiktathatja a nose tackle helyén szereplő kisebb linebacker-t és olyan felállásokból is futhatnak, amiből eredetileg dobások szoktak születni. A fenti taktikák gyakran összezavarják a védelmet, mivel nem tudják megállapítani milyen játék következik.

Alap védelmi felállások dióhéjban: 4-3

(4-3 defense)

Az NFL csapatok nagytöbbsége 4-3 védelmet használ. Ennek a felállásnak a frontja két védő tackle-ből (DT) két védő end-ből (DE) két külső Linbeckerből (OLB) és egy középső Linebacker (MLB) áll. Hátul két cornerback (CB) és két Safety (S) vigyáz a rendre. A 4-3-at a New York Giants edzője Steve Owen találta ki 1950-ben. Egy negyedik defensive back-re volt szüksége, hogy a Cleveland Browns hosszú passzjátékait levédekezhesse. Owen ezt 4-3 esernyőnek hívta, mivel amikor a linebacker-ek elkezdtek visszahúzódni a secondary olyan alakban állt mint az esernyő teteje. Az első Cleveland elleni meccs, ahol a Giant ezt a felállást bevettette 6-0-ra végződött a Giants javára. A Paul Brown által edzett csapat első alkalommal kapott ki a történelem során.

Habár kezdetben a passzjátékok megállítására fejlesztették, ez a védelem mind a passz mind a futó játékokat képes volt megállítani. Az 1950-es évek végén kezdték el széles körben használni.

Papíron ez a fajta védelem nagyon kiegyensúlyozott. A védelemnek két olyan end-re van szüksége, akik nagyon erős passz rush-olók, és testalkatuk miatt a futásokat is megállíthatják. A középső linebacker-nek nagyon tehetséges játékosnak kell lennie, és józan eszét használva csapattársait megfelelően irányítania. A defensive tackle-öknek pedig erősnek kell lenniük futások ellen, valamint elég gyorsnak, nyomást gyakorolhassanak az irányítóra. Az erősebb külső linebacker a tight end-del szemben áll fel, a másik gyorsabb külső linebacker pedig a pass rush-ra marad. A valóságban azonban lehetetlen megvalósítani azt, hogy minden pozícióra kivételes képességű játékosok kerüljenek. Ez alól kivételek a pro bowl és az all-star csapatok. A gárdák tehát akkor használják ezt a formációt, amikor elég jó falemberek és linebackerek találhatóak a keretben. Ha már három, négy ezekből az emberekből kiemelkedő játékos, akkor valószínűleg a séma alkalmazása nem csak papíron lesz sikeres.

A 4-3 felállásnak az évek során rengeteg variációja jött létre. Léteznek olyan verziói is ahol igaz 4 védő falember készül neki a play-nek de a defensive back-ek száma nagyobb mint a linebacker-eké.

Alap védelmi felállások dióhéjban

Az amerikai footballban az edzők szeretik egymás módszereit másolni, főleg ha az sikeres a támadásban vagy a védelemben. Az 1970-es években rengeteg csapat kezdte a 3-4 védelmet elsődleges védelmi sémájaként használni. Ez a formáció 3 védő falembert és 4 linebacker-t alkalmaz. Az 1980-as évekre alap védelmi felállássá volt az NFL-ben. A Dallas, a Chicago és a Washington csapata alkalmazta csak a 4-3-as sémát (4 falember 3 linebacker). Az 1990-es években a 3-4 uralma véget ért. A 4-3 a Dallas sikereinek köszönhetően újra hódító útra indulhatott. A 2006-os szezonban a legtöbb NFL csapat a 4-3 valamelyik módozatát használta alap védelmi felállásként.

Bármelyik védelmi felállás alapvető céljai a következők:
- Az ellenfél megállítása és a labda visszaszerzése
- labda eladáson „turnover” (ez lehet megszerzett fumble, interception) keresztül több labdabirtoklást kieszközölni

Ahhoz hogy a csiszolt támadással a védelem versenyezhessen lépést kell vele tartania. Némely védelmi módszereket olyan szintre csiszoltak, hogy szabálymódosításra volt szükség. Az olyan fojtogató védelmi technikák, mint például a bump and run 30 évvel ezelőtti szabálya is megváltozott. A szabálymódosítások és a támadás fejlődése miatt a védelmi koordinátoroknak gyakran vissza kell térniük a táblához és a vetítőszobákba, hogy újabb galád terveket eszeljenek ki. Manapság hála istennek a számítógép is rendelkezésükre áll, hogy a támadás minden apró mozzanatát kielemezhessék.

A legtöbb védelmi felállás nevét a frontja alapján kapja (vagyis, hogy hány védő falember és linebacker áll a back-ek előtt) A leggyakoribb front a 7: ez állhat 4 falemberből és 3 linebacker-ből vagy 3 falemberből és 4 linebacker-ből. A front 7 esetén az is kiderül, hogy a secondary-t 4 játékos alkotja.

A védelem kiválasztása hasonlít a sakkhoz. Az edzők mindig igyekeznek ellenfelük előtt járni pár lépéssel. Nem félnek egyes területeket azért feláldozni, hogy megakadályozzák ellenfelüket a haladásban. A védelem igyekszik a támadó felet meggátolni abban, hogy az az end zone-ba érjen. Néha a mezőnygólok engedése is ebbe a stratégiai sakkjátékba tartozik, mivel így megúszhatnak egy touchdown-t, ami sokkal nagyobb értéket képvisel a számlálón.

Amerikai Football kifejezések: F második rész

(flexbone formáció)

Flat: A pálya azon része a hash mark-ok és oldalvonalak között, amely a scrimmage-hez közel van. Azt a passzt, amit általában a running backek ezen a területen kapnak flat pass-nek hívják.

Flea flicker: Egy trükkös játék, amelyben a running back egy vissza passzot ad az irányítónak, aki így eldobhatja azt egy wide receiver-nek vagy tight end-nek.

Flexbone: Egy felállás amiben 3 running back vesz részt. A fullback az irányító mögé a két slotback a támadó fal két szélére a scrimmage vonalától kisé hátrébb áll fel.

Formation: Egy előre meghatározott felállás, amit a védelem illetve a támadás használ.

Forward pass: Az a passz, ami közelebb landol az ellenség end zone-jához mint ahonnan eldobták.

Fourth down: A 4 down közül az utolsó lehetőség. Ha a csapatnak nem sikerül first down-t szereznie, vagy szabálytalanság miatt nem ismételheti meg a negyedik kísérletet akkor a csapat elveszti a labdabirtoklás jogát. Ha az edző úgy véli, hogy ezalatt a down alatt nincs lehetőség first down-t elérni, akkor punt-oltat, vagy ha elég közel vannak, akkor field goal-t rúgat.

Fourth down conversion: A negyedik kísérlet alatti sikeres play, aminek során a csapat megfelelő yard mennyiséget ér el a first downhoz. Nem túl gyakoriak, mert ha egy csapat elég közel van, általában field goal-lal próbálkozik a negyedik down alatt. Egyébként meg punt-olnak. Legtöbbször akkor vetik be az edzők, ha nagyon kis yardmennyiség hiányzik a first downhoz, vagy ha egy csapat olyan pozícióban van ahol touchback-et tudnának rúgni, de a field goal sikerességének lehetősége nagyon kicsi.

(Jason Taylor 4 pontos állásban)

Four-point stance: Négy pontos állás. A falember oly módú elhelyezkedése a földön, mikor mindkét keze és mindkét lába érinti a talajt, azaz 4 ponton érintkezik vele.

Franchise player: Az NFL mostani kollektív szerződése szerint, egy játékosnak, akit a csapat kijelöl, a saját pozíciójában lévő legjobb 5 játékos fizetésének az átlagát kell kapnia. A foci riporterek gyakran használják ezt a kifejezést azokra a játékosokra, aki a csapatában felbecsülhetetlenül értékes.

Free agency: Egy nyílt jelentkezési periódus, amely február közepén kezdődik. Ezalatt az idő alatt az NFL csapatok leszerződtethetnek bármilyen játékost, akinek nincs már szerződése.

Free kick: Olyan rúgás, ami játékba hozza a labdát, mint a kickoff vagy ami a safety-t vagy egy fair catch-t követi.

Free safety (FS): Az a védő játékos, aki a secondary-k közül a pálya legmélyén áll fel. A pálya mély középső részét védi valamint ritkán embert is foghat. A feladata általában az irányító játékának olvasása és a megfelelő lépések megtétele egy olyan passzjáték megakadályozására, vagy megszerzésére, ami a pálya mélyére, vagy az oldalvonalak felé irányul.

Fullback (FB): Egy támadó játékos. Eredetileg mélyen a quarterback mögött állt a T felállásban. A modern formációkban ez a pozíció variálódhat. Ez a játékos a running back-eknek blokkol, védi az irányítót, valamint rövid yardmennyiséget fut.

Fumble: Az olyan korábban birtokolt labda, amit a játékos véletlenül elejt vagy kiütnek a kezéből. A labda szabad labdává válik, így bármelyik csapat megszerezheti.