Védő falember vs. drive blokk

Az első támadó blokkfajta, amivel egy védő falember a leggyakrabban találkozik az a drive blokk. Ez esetben a támadó blokkoló a védővel szemben helyezkedik el. A blokk során a támadó megpróbálja majd eltolni a védőt a scrimmage-ről.

Ahogy a blokkoló közeledik a védő felé, fontos, hogy a védő is lendületet vegyen a támadója irányába. Széles alapállás és apró erőteljes lépések szükségesek ahhoz, hogy legyen esélye ellenfele legyőzésére.


Az ütközés pillanatában a vállvédők egy magasságban vagy a jobbik esetben a védőé egy kissé lentebb található. Ebben a helyzetben a védő felé billen a mérleg nyelve. Megakadályozza blokkolóját abban, hogy alákerüljön és eltolja a scrimmage-ről.

Ahogy az ütközéskor a védő előrelép, a sisakját a lyuk felelőssége irányába oldalra csúsztatja. Erre azért van szükség, hogy lássa, mi történik a blokkoló mögött. Általában a védő a drive blokkoló egyik oldaláért felelős. Ez alól az a kivétel, amikor egy-egy futósávra kell figyelnie a blokkoló két oldalán.

Az ütközés pillanatában más is történik. A védő alulról felfelé lendítve a karjait a számoknál megüti a kezeivel ellenfelét. Ebből a pontból különféle kéztechnikák alkalmazásával már szeparálódhat a blokkolójától.

Amennyiben a snap pillanatában a védő oldalra lépéssel vagy keresztlépéssel kezd azért, hogy biztosítsa a lyukat, akkor azonnal a támadója egyik vagy másik oldalára kerül. Az ilyen védekezésnél a védőnek vissza kell magát harcolnia a drive blokkolóhoz. Ekkor megtudja akadályozni támadóját abban, hogy a (védő) saját oldalra mozgását használhassa fel ellene arra, hogy letolja a scrimmage-ről.

Super Bowl VI

1972 január 16-án a New Orleans-i Tulante Stadion másodjára adott otthont az amerikai football egyik legnagyobb eseményének a Super Bowl-nak. Az egyik leginnovatívabb edző Tom Landry, Doomsday Defense-e megremegtette a Miami Dolphins támadását.

Bővebben...

A védőfal blokk olvasása

A védő falember első feladata, hogy legyőzze blokkolóját. Ha nem ezt teszi, és a labdást kutatja, könnyen előfordulhat, hogy lekapcsolják mielőtt észbe kapna. Első tehát a blokkoló, aztán kerülhet a labdás a horogra.

A védőjátékos pályán végzett sikeres blokk elvéreztetése az alábbi feladatokkal kezdődik:

• Meg kell határoznia, hogy ki a potenciális blokkolója.
  
• Tudnia kell, hogy tőle milyen blokkokra számíthat.
  
• Ha a fenti két pontot tisztázta magában, akkor tudni fogja milyen blokk legyőzési technikákat kell előkapnia, hogy ellenfele scrimmage-en szőtt terveit pár yarddal visszavesse.

A legnehezebb feladata a Nose Tackle-nek van a blokkolója megállapításában. Mivel a formáció közepén áll, őt bármelyik oldalról megtámadhatják. Ennek a játékosnak ezért egy picivel tovább is eltarthat míg felismeri a blokk szituációt.

A Nose Tackle-re első számú fenyegetés a (1) center. Utána következik az (2) erős oldali guard, a (3) gyenge oldali guard, a (4) legközelebbi futó, (5) erős oldali tackle, (6) gyenge oldali tackle és legvégül a (7) tight end.


Amire számíthat:
A centertől: drive-, hook blokk vagy duplázás
Az erős oldali guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A gyenge oldali guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi futótól: lead blokk vagy késleltetett duplázás
Erős oldali tackle-től: trap
Gyenge oldali tackle-től: trap
A tight end-től: trap vagy késleltetett duplázás

A Defensive Tackle-re első számú fenyegetés a(1) legközelebbi guard. Utána a (2) legközelebbi tackle, a (3) center, a (4) túlsó guard, a (5) legközelebbi futó és legvégül a(6) túlsó tackle.



Amire számíthat:
A legközelebbi guard-tól: drive-, hook blokk vagy duplázás
A legközelebbi tackle-től: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A centertől: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A túlsó guard-tól: gyors trap
A legközelebbi futótól: lead blokk
A túlsó tackle-től: lassú trap

Az erős oldali Defensive End-re első számú fenyegetés a(1) legközelebbi tackle. Utána a (2) tight end, a (3) legközelebbi guard, a (4) legközelebbi futó, és legvégül a (5) túlsó guard.


Amire számíthat:
A legközelebbi tackle-től: drive-, hook blokk vagy duplázás
A tight end-től: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi futótól: lead
A túlsó guard-tól: trap

A gyenge oldali Defensive End-re első számú fenyegetés a (1) legközelebbi tackle. Utána a (2) legközelebbi guard, a (3) legközelebbi futó, és legvégül a (4) túlsó guard.


Amire számíthat:
A legközelebbi tackle-től: drive-, hook blokk vagy duplázás
A legközelebbi guard-tól: angle-, scoop blokk vagy duplázás
A legközelebbi futótól: lead
A túlsó guard-tól: trap

Drew Brees az olimpiai íjászok ellen

Bizonyára sokaknak ismerős a Sport Science alábbi adása. Nos akik nem látták volna, azoknak itt az alkalom, hogy megtegyék azt. Drew pontosságát egy olimpiai íjászok által használt céltábla és a sport science érzékelői segítségével mérték. Az olimpikon íjászok 10 pontot kapnak lövésükért, ha a céltábla belső két sárga gyűrűjén belül érnek célba. A második gyűrű átmérője mindössze 12.2 cm. Ez olyan kis célpont, amit még a legjobb íjászoknak is nehéz eltalálniuk. A 2008-as olimpián kilőtt összes íj mindössze 15%-a talált célba a belső két gyűrűn belülre. Drew 20 yardról leselkedett neki a feladatnak, hogy kiderítsék mennyivel pontosabb vagy rosszabb egy NFL irányító a világ legjobb íjászaival szemben. A köretet leszámítva 4:10-nél kezdődik a football kedvelői számára az érdekes rész.

Super Bowl V

1971 január 17-én a Super Bowl-ok történelmében több minden megváltozott. Először mérkőztek műfüves pályán a résztvevők. Először csapott össze az AFC és az NFC.

Bővebben...

The Comebacks / Tuti lúzerek (2007)

Ha egy szóval kellene jellemezni Fields edző eddigi munkásságát, azt mondanánk: szánalmas. Ha két szóval, akkor azt mondanánk: alulmúlhatatlanul szánalmas. Tulajdonképpen nagyon jó eséllyel pályázna a sporttörténet legrosszabb edzőjének díjára, de sajnos annyira balszerencsés, hogy még egy ilyen díjat is képtelen lenne elnyerni. Fileds a visszavonuláson gondolkodik, de egy pályatársa meggyőzi, hogy ne adja fel az álmait, és tegyen még egy utolsó próbát. Az edzők szégyene Texasban kap munkát, ahol a Heartland Egyetem focicsapatát bízzák rá. A sors gonosz tréfát űz emberünkkel, ugyanis ebben a csapatban a sporttörténet legszánalmasabb játékosai gyűltek össze. Fields kétségbeesetten próbál erősítést keríteni új csapatának, de a helyzet ha lehet napról napra csak rosszabb lesz, pedig hamarosan a bajnokságban kellene bizonyítaniuk...

Forrás: kritikustomeg.org

A wildcat formáció egy lehetséges levédése

A wildcat levédekezésénél 6 alap feladaton kell fejben végigszaladni a védőknek. Ebből 3 snap előtt és 3 snap után esedékes.

Snap előtt:

Gyors felismerés:
Az első feladat, hogy a védelem mind a 11 játékosa figyelje mi történik, amikor a támadó fél bontja a huddle-jét. Amint az ellenfél kirohan a huddle-ből, minden a gyors felismerésen múlik. Könnyű feladatnak tűnik, azonban a küzdelem hevében nem minden ilyen világos és egyszerű. A támadó fal normálisnak nézhet ki, de amikor elkezdődik a játék hirtelen kiderül, hogy wildcat-tal van dolguk.

Az irányító az, aki tipikusan a leghamrabb leleplezheti saját felállásukat. Ha wideout-ba áll fel, ha motion-ben van vagy a pályát is elhagyja, akkor wildcat-ra lehet számítani. Amint a védő féltől ezt észleli valaki, azonnal jeleznie kell a többieknek. Ha ez nem történik meg a védelem tagjai rosszul helyezkedhetnek el már a támadás előtt.

A játékos pozíciók figyelése:
Amint a védelem felismerte, hogy valamiféle wildcat-ra kell számítania, kiemelkedően fontossá válik, hogy tudják melyik ellenfél hol van és a támadó vonal kiegyensúlyozatlan e. Például ha a támadó falban a labda egyik oldalán egy tight end, egy guard, míg a másik oldalán egy guard és két tackle áll, számban teljesen stimmel minden. A védőnek ugyanolyan standardnak tűnhet, mint a többi formáció esetén. De ebben az esetben az azonos oldali két tackle eltolhatja az egész védelmet, mert erőben felülmúlják az azon az oldalon játszó védő játékosokat. A védelemnek alkalmazkodnia kell és ki kell egyensúlyoznia az erőviszonyokat.

Az a védelem, amelyik felismeri a faljátékosok felállását nem kerül hátrányba.

Számításba jön-e az irányító:
A footballban az edzők nagymértékben támaszkodnak a statisztikákra. Az olyan wildcat esetén, ahol az irányító pályán marad, figyelik milyen mértékben vonják be őket a játékba. Adattal rendelkeznek azzal kapcsolatban, milyen gyakran indul futás az irányító oldalára, részt vesznek-e dupla passzjátékos szituációkban. A dupla passzjátéknál a futó kapja a snap-et, majd egy lateral passzal továbbítja a labdát az irányítónak, aki később azt a pálya mélyén szaladó célpontjának adja fel légi postán. Ha a támadó csapat nem szereti játszatni az irányítóját a futásoknál és a dupla passzot sem kockáztatják meg, valószínűleg 10 a 10 elleni footballra készülnek. Az irányítót és az ő rá osztott játékost szinte számításba sem veszik. A támadás azt akarja, hogy egy az egy elleni játékszituáció alakuljon ki, mivel ez kedvező a számukra. A védelemnek a legtöbb esetben azonban az irányítót teljes mértékben nem kell számításba vennie. Olyan mintha egy fél embert kellene őrizni.

Snap után:

Nem kell pánikolni:
Miután snap-pelik a ladbát rengeteg wildcat formációnál a futók, az elkapók és az irányító(ha pályán van) különböző irányba indul. Akár két back futja az option-t, akár a wideot futja a sweep-et vagy a reverse-t vagy éppen az irányító van motion-ben, a védelemnek hideg fejjel kell játszania és ragaszkodni a football alap szabályaihoz. Ha a futó kapja a labdát, érdemes tudni róla, hogy tud e dobni. Ha egyértelmű, hogy nem akkor úgy kezelendő, mint egy futó. A normálishoz képest annyi a különbség, hogy ő kapta a snap-et. Ha a wideout reverse-ben jön, úgy kezelendő, mint egy alap reverse. A játékok alapszintre egyszerűsítése a védelem munkáját kiemelkedő módon megkönnyíti. Eltűnnek a zavart okozó elemek és a feladatra koncentrálhatnak. Nem keletkezik pánik és azzal együtt felfordulás.

Ha a zavartság érzését megspórolják maguknak a védők, akkor feltűnik, hogy ugyanazokat a normál játékokat futtatja az ellenfél, csak az irányító helyén áll más. A támadás célja, hogy zavart keltsen, gondolkodásra kényszerítse ellenfelét. A szokatlan szituáció is a támadó fél malmára hajtja a vizet. Értékes másodperceket nyernek. Ha azonban a védelem minden tagja a saját feladatára koncentrál, akkor az wildcat sikerét vékony pengére tereli.

Ha a futó mégis csak tud dobni:
A legtöbb védő edző egyetért abban, hogy egy szokatlan pozícióban játszó játékos előnyt jelenthet. A megoldás szimplán, hogy készülni kell rá. Amikor tehát a futó elkezd hátrálni a passzhoz, a védelemnek is helyezkednie kell. A kulcs a szituáció felismerésében rejlik. Bízniuk kell abban is, hogy a futó inkább csak passzot színlel, nem pedig dob.

Ha futásos vagy passz option play-t játszik az ellenfél, általában az első dolog amit a védelemnek tennie kell az az, hogy a futás esélyeit lenullázzák, és rákényszerítik a második játékosra a dobást. Probléma akkor merülhet fel, hogyha ez a második játékos a futáson kívül a dobáshoz is ért.

A védő fal áthatolásai visszabillentik a mérleg nyelvét:
A védő fal tagjainak áttörése rengeteg problémát képes megoldani. Ha nem nyitnak függőleges futó utat a formációjuk közepén pl. egy center mögötti guard pull-al, akkor előnyt kovácsolhatnak azzal, hogy a labdát az oldalvonalak felé kényszerítik. A labdás játékosnak többet kell talpalnia, több ideje lesz a védelemnek, hogy reagáljon és alkalmazkodjon. A támadó fél esélyei csökkennek.

Ha a snap pillanatában pull-t csinál egy védő falember és a futó kapja a snap-et abból nagy baj lehet. A közvetlen snap előnye, hogy a futó azonnal kirobbanhat. A frissen nyílt utakat mérlegelheti és a számára legjobbnak ítélt lehetőségre azonnal rábólinthat. Gyorsan áttörhet a védelem első vonalán. Azonban ha a védelem nem teremti meg ezt a luxust ellenfelének, nem tehet mást a futó, mint hogy oldalra indul.

Az utolsó feladat összegezve az, hogy a védelemnek a támadás közepét össze kell roppantania.

Formációk: Wildcat

A wildcat formáció a single-wing egy olyan variációja, amit a football minden szintjén előszeretettel alkalmaznak. Alapja Pop Warner több mint egy évszázados munkájának gyümölcsén nyugszik. A formáció építgetése kis túlzással már 1906-ban megkezdődött. Közel 92 évvel később 1998-ban Hugh Wyatt az La Center (WA) High School Wildcats edzője publikált egy cikket támadásával kapcsolatban. A double wing gurujának publikációja futótűzként terjedt az Amerikai középiskolai footballban. Később a wildcat formációra keresztelt támadást szinte az összes középiskola adoptálta.

A formáció több támadó rendszerbe beépíthető, azonban alapköve ugyan az. Nem a quarterback kapja a közvetlen snap-et hanem, a wildcat QB pozícióban játszó szélső elkapó vagy futó. A formáció kiegyensúlyozatlan, vagyis a labda egyik oldalán több a játékos, mint a másikon). Alap esetben egy guard, egy tight end és egy slot receiver áll a center egyik oldalán. A másik oldalán pedig egy guard, két tackle, egy elkapó és az irányító áll fel.

A formációt kifejezetten futójátékokra alakították ki. Egy „hagyományos” futójátéknál az irányító, azon kívül, hogy megkapja a snap-et és átadja a labdát nem sok mindent csinál. Ebből a szemszögből nézve ha a QB-t nem számítjuk, mivel gyakorlatilag “haszontalan” a futásoknál 10 támadó néz szembe 11 védővel. A wildcat ezen az arányon változtat.

Az alap wildcat formáció az irányítót kitolja a dobozból a támadó felállás szélére. A védelem nem tudhatja, hogy fenyegetés e rájuk nézve, ezért ráállítanak egy embert. Így a fent említett számok között egyenlőség jön létre. 10 védőnek kell megállítania 10 támadót. A wildcat formáció emellett általában ugyan azokat a snap előtti mozgásokat (motion) alkalmazza. Ezáltal a snap előtt, a játékok félelmetesen hasonlíthatnak egymásra. A snap után több minden történhet. Számos single wing vagy delaware wing T futást indíthat a támadó fél.

Az egyetemi footballban Gus Malzahn és David Lee tette népszerűvé a wildcat felállást. Az Arkansas Razorbacks csapatánál először Malzahn vezette be a wildcat-ot 2006-ban és mikor 2007-ben lemondott támadó koordinátori tevékenységéről, Lee vette át posztját.

Boldog Karácsonyt!

Super Bowl IV

A New Orleans-i Tulane Stadionjában 1970 január 11-én az AFL ismét bizonyított. A Super Bowl IV a Kansas City Chiefs és az NFL bajnok Minnesota Vikings kiegyenlítettlen harcáról szolt.

Bővebben...

Super Bowl III

1969 január 12-én 75 ezer ember sereglett ki a New York Jets és a Baltimore Colts mérkőzésére. A Jets egy olyan csapattal készült megütközni, akik szezon alatti 16 mérkőzésükből csak egyet vesztettek el.

Bővebben...

Játék hívás dióhéjban

A huddle-ben a quarterback nem húzza az időt a play hosszas magyarázásával. A táblázás hosszú percei felelnek azért, hogy az itt elhangzó zagyva szavak és számok, értelmes játékká álljanak össze a fejekben. A játék hívásának sorrendje van.

1. A formációval kezdi az irányító. Ide sorolható a beállítás „adjust” és a motion is.
2. A játék száma. (pl. 32 iso)
3. Snap száma (első hangra, színre, egyre, stb.)
4. Egy rövid szünet. Ezalatt a játékosok általában hallgatni szoktak. Azonban sokkal jobb, ha jelzi valaki, hogy nem érti a játékot, mintha úgy állna fel, hogy fogalma sincs az egészről vagy a snap számról.
5. Ready majd Break utasítás.
6. Mindenki tapsol és irány a LOS.

Egy példa a huddle-ben hívott játékra: „I right - 32 iso - kettőre - szünet - ready - break.”

A játékosok ekkor már tudják, hogy I formációból indítják a futást. A tight end és a flanker (az a szélső elkapó aki a scrimmage vonala mögött egy yardra áll fel) a formáció jobb oldalán helyezkedik el. A split end (az a szélső elkapó aki a scrimmage vonalánál áll fel) a bal oldalon készülődik a támadáshoz. A 32 első fele a half back-re vonatkozik. Ő kapja a labdát és a kettes lyukon (a center és a jobb guard között) szalad át vele. Az iso az isolation-ra vonatkozik. A fullback feladata lesz, hogy ezt végrehajtsa. Ő vezeti fel a half back-et a lyukon keresztül, miközben a középső linebacker-t egy az egyben blokkolja.

A játék kettőre indul. Hut………….Hut. Fontos, hogy a beszámolásnak ne legyen ritmusa. A hevesebb vérmérsékletű védők beugrasztása a cél.

A huddle

A huddle felállása a külső szemlélő számára teljesen véletlenszerű lehet. Azonban a huddle-nek a véletlenhez semmi köze sincs. Az amerikai footballban a játékosok elhelyezkedése a huddle-ön belül általában már a playbook által rögzítve van.

1890-es évek előtt nem használtak huddle-t a football csapatok. Olyan távolságra álltak a másik csapattól, ahonnan úgy gondolták, hogy nem hallható a következő játék stratégiája esetleg trükkjei. Első éles szereplése Bill Hargiss nevéhez kötődik. Az 1918-as évben csapata az Oregon State Beavers a Washington Huskies ellen játszott. A Washington játékosai aznap a Beavers jeleit szinte mindet dekódolták és azelőtt tudták az Oregon mozdulatait, hogy azok megtörténtek volna. Hargiss edző egy ideig csendesen szemlélte az eseményeket. A félidőnél azonban már nem bírta cérnával. A szünetben mesélt atlétáinak gyermekkora játékairól, ahol elsuttogták egymásnak a következő játék jeleit. Ezután utasította játékosait, hogy mikor visszatérnek a pályára, minden play előtt a labdától 10 yardra gyűljenek össze és suttogják el egymásnak az instrukciókat.

Az amerikai football az évek során egyre szervezettebb lett és így a huddle sem kerülhette el a változást. Mivel a játékosoknak 40/25 másodpercük van elindítani a támadást, így a huddle-ön belül a leghatékonyabb kommunikációt kell megvalósítaniuk. Apró szabályok sora vonatkozik az atléták viselkedésére a „megbeszélés” alatt.

A szabályokat minden csapat maga alakítja ki a saját huddle-jére. Ilyen szabály lehet például az, hogy hogy milyen alakú legyen a huddle. A példa kedvéért felvázolom, hogy nézhet ki egy támadó huddle egy playbook-ban.



- A center az első ember, aki feláll 7 yardra pontosan a labda mögött. A többi játékos hozzá mérten alakítja ki az ovális huddle-t, hogy mindenki jól hallhassa a QB-t.

- A huddle megjelenése és alakja legyen mindig állandó – minden játékos felelős a kialakításában.

- A QB feladata a beszéd, a többiek hallgatnak. Az irányítónak egyenesen előre kell beszélnie. Nem beszélhet sem a föld felé sem az égbe. Lássa az embereit.

- Ne dőljön egyik játékos sem a másikra. A kezeket (nem a könyököket) helyezzék a játékosok a térdeikre.

- Ha egy játékos nem érti a jeleket, szimplán jelezze, pl . „Check”, azután hallgasson és nézzen a QB-ra. Lássa, amit hall.

- Miután a QB megadta a játék számát jelzi, hogy készüljenek a játékosok „ready”. Ezután vár egy kicsit, hogy ha valaki nem értené, jelezni tudjon. Majd bemondja, hogy „break”. A többiek tapsa jelzi a huddle felbomlását.

- A játékosok a huddle bontása után pozícióba futnak vagy kocognak. Soha nem sétálnak.

- A center és a szélső elkapók, akkor hagyják el a huddle-t amikor már a snap számot megadták. Gyorsan mozogjanak a scrimmage felé, mert gyakran nagy szakaszt kell megtenni. Az elkapók sosem a huddle-n keresztül távoznak. A QB már ekkor nézi a coverage-ket.

- A falemberek szimplán visszafordulnak a scrimmage felé futás közben a játék megkezdéséhez.

- A halfback a fullback mögött távozik a huddle-ből.

- A huddle bontása fix idő alatt történjrn. Minden játékos a lehető leggyorsabban álljon kezdőpozícióba.

Végül egy példa a rossz huddle-ra:

Super Bowl II

1968 január 14-én közel 76 ezer ember várta az AFL és az NFL bajnokainak összecsapását. A Green Bay Packers játékosai másodjára tették a lábukat a Super Bowl címéért folytatott küzdelem színterére.

Bővebben...

HBO-Lombardi

Az NFL Films archív anyagait felhasználó HBO Sports december 11-én indította útnak Vince Lombardi-ról szóló dokumentumfilm sorozatát.

Bővebben...

Super Bowl I

1967 január 15-én mérték össze először erejüket az AFL és az NFL legjobbjai.A Los Angelesi Memorial Coliseum megtelt emberekkel. A Green Bay Packers és a Kansas City Chiefs győzelemre éhesen várakozott.

Bővebben...

Formációk: Wishbone

A wishbone formáció vagy rövidebben a bone ”csont”, az amerikai football támadó formációnak számát gyarapítja. Az 1970-es és 80-as évek egyetemi footballjának leginnovatívabb és legtermelékenyebb támadó alakzataként tartották számon.

A wishbone kialakulásában nagy szerepet játszott egy olyan támadás kialakításának vágya, amely rengeteg fake elemet tartalmaz és opciók elé állítja a védőt. Dönthet, hogy kit választ. Az opciós játékok lényege, hogy egy védőt blokk nélkül iktassanak ki. Ideális esetben a védőnek két lehetséges labdás közül kell egyet választania, akit levéd. Ez a Double Option. Amikor ezzel a szituációval találja szembe magát a védő, az Option támadás arra kényszeríti, hogy válasszon a két támadóból, akik labdát vihetnek majd. Eközben a másik támadó játékos nyugodtan haladhat a labdával. Bárkit is választ a védő, úgymond „rossz” döntést hoz.

Ebből a szemszögből nézve a védő döntése alapján kerül ki a játékból. Az a támadó, aki egyébként ezt a játékost blokkolta volna, most mást tartóztathat fel. A védelemre a támadás súlya így nagyobb nyomás gyakorol. Emberhátrányban próbálják levédeni a futásokat, az irányító futást, vagy a passzokat.

(Emory Bellard)

A stratégák nem álltak meg ennyinél. Újabb krétaporos tervek öltöttek formát a Double Option, a Veer és más taktikák mintájára. Végül korábbi tapasztalatait egybeolvasztva Emory Bellard megalkotta a wishbone formációt, amely a triple option meleg ágya lett.

Az a támadás, ahol két védőt iktatnak ki blokk nélkül a Triple Option nevet kapta. Immáron két támadó falember portyázhatott a scrimmage-nél új áldozatra lesve. Általában belső védőket ejtenek el. Az irányító számára a Triple Option elkülöníti a kulcsfontosságú játékosokat, akiket futások vagy pitch esetén olvas. A jól végrehajtott játék esetén csak egy külső támogató védő (általában egy safety) és egy cornerback tudja levédeni az end-et, aki a labdát cipeli.

A védelem oldalán a cornerback-nek a külső elkapót kell figyelnie. A safety a futások ellen veti be magát és általában a pitch back-et védi le. A védő end az irányítóra vadászik, míg egy védő tackle a fullback dive-ot védi. A beosztásokat még a játék kezdete előtt elvégzik. Így a labda két oldalán összesen 8 védő már tudja kit fog védeni.

("egy kívánság csont")

A támadó oldali extra blokkoló vezet a wishbone és az abból kialakult formációk sikeréhez. Ez a szabad játékos általában falember. Kilőhet a scrimmage-ről, hogy blokkoljon. Ha ráadásul a pálya mélyén áll fel a safety, még csak nem is a szokásos módon találja szembe magát egy blokkal. A szabad támadó falember általában belül blokkol. Megtámadhatja az első játékoldali falembert és az első játékoldali linebacker-t Ha a védelem térde remeg a fullback fenyegetése miatt, akkor a támadásnak sikerült megszólalnia. Ezután a lead back produkálhat. A lead back blokkolhatja a védő end-et vagy a safety-t. Ekkor a labdás támadó egy egy-a senki ellen szituációba rohan bele. A védelemnek le kell győznie a blokkokat vagy a játék oldalra folyni annak érdekében, hogy megállíthassa a támadást.

A fent említettek miatt a wishbone magában is komoly fenyegetés. A támadás futásnál egy-a senki elleni szituációt passznál pedig egy-az egy elleni helyzetet tud kialakítani. Ezzel a formációval szemben a safety-nek, akinek futástámogatást kell végrehajtania és ráadásul a passzjátékot is védenie kell hihetetlen feszültséggel kell számolnia. Az alap wishbone triple option játék a pályán lévő összes védőt számba veszi. Már a játék megkezdése előtt rezeg a léc a védők feje fölött. Nagyon csalogató a védelem számára, hogy kijátszák vagy megfékezzék az alap játékot. Azonban ha egy valaki is hibázik, túlreagálja a szituációt, senki nem marad, aki kiköszörülje a csorbát a védelem pengéjén.


De mi is van a dobozban. Az irányító a center alatt várja a snap-et. Közvetlenül mögötte egy fullback áll. Tőlük kissé hátrébb jobbra és balra egy-egy halfback helyezkedik el. Erről a fordított Y alakról kapta a nevét a formáció. Ez a négy back magában nem váltaná meg a világot. Hozzájuk jön a támadófal, egy szélső elkapó és egy tight end. Néha megvariálják a dolgot és vagy két szélső elkapó vagy két tight end ered a dicsőség nyomába.





Összegezve a wishbone-t arra tervezték, hogy megkönnyítsék a futásos option támadások feladatát. A quarterback a vonal bármelyik oldala felé könnyen elindíthatja a támadást. Először leolvassa azt a védő tackle-t vagy linebacker-t, aki nincs blokkolva. Miközben ezt teszi, a fullback hasához nyomja a labdát. Ha úgy néz ki, hogy a tackle vagy a linebacker szerelni tudja a fullback-et, akkor az irányító elhúzza a labdát és tovább rohan a vonalnál. Ekkor következik a másik olvasás. Ennek célpontja általában a védő end vagy a külső linebacker. Ha felmerül a szerelés lehetősége, az irányító áthajítja (pitch) a labdát az őt követő halfback-nek. A másik halfback faladata a felvezetés. Lead blokkot oszt a védőkre. Lendületes ajánlataival legtöbbször a külső védőket, a safety-t vagy a corner-t keresi meg. Eközben a tight end sem tétlenkedik. Az opció oldalán nagy ívben robban ki a vonalról. Feladata a safety megállítása.

Erős túlzással: "Képregény"

Nem Marvel, nem DC, még csak Dark Horse Comics se. Fiatalkori képregény-dózisaim ugyan kikoptak már a szervezetemből, de azért gondoltam megpróbálkozok valami hasonlóval... És ez lett belőle.

Szabadulás "release" - kézmozdulatok

Hiába alkalmazza az elkapó a tökéletesen és a helyes irányba kivitelezett szabadulást, ha a védő kezével meg tudja akasztani a játékost. A szabadulás legkritikusabb pontja az, amikor az elkapó a védő mellett próbál meglépni. A támadó játékosnak nem szabad hagynia, hogy a védő kezeivel hozzáérhessen. Amint a védőnek sikerül ellenfele mellkasához érnie, lelassíthatja a játékost és az út időzítését is tönkreteheti.

Az elkapó a fent említettek elkerülése érdekében különböző kézmozdulatokat használhat. A kézmunka lényege, hogy elüsse a támadó kezét. Legismertebb módszere a „rip” illetve a „swim”.

A rip-nél az elkapó az egyik kezével elüti a védő kezeit majd a másik kezével mélyről indítva alávág a védő kezének. (videó 0:27)

A swim-nél az elkapó az egyik kezével szintén elüti a védő kezeit, a másik kezét pedig olyasmi mozdulatot alkalmazva mint a gyorsúszásnál áthajítja védője felett. (videó 0:38)

Miután valamelyik kézmunkát használta a játékos érdemes a hátát kissé a védője felé fordítani, mivel ezzel minimalizálja védője esélyeit arra, hogy szabályosan bármit is tehessen ellene.

Formációk: T formáció

(Power T)

A T formációt gyakran emlegetik úgy, mint az amerikai football legrégebbi támadó formációját. Az alapjai már 1882-ben megfogalmazódhattak Walter Camp innovációktól duzzadó gondolataiban. Az előre passz bevezetésével azonban az eredeti T formáció sokat vesztett fényéből és az olyan felállások, mint a single wing váltak favorizálttá. Az 1930-as években újítások söpörtek végig a sporton. A labda kissebé, dobás-barátibbá válása valamint a kézből kézbe snap megjelenése a T formáció hamvaiból való feléledéséhez vezetett.

Ezt az újítások által életre hívott T formációt ritkán vagy szinte már nem is lehet látni manapság. Azonban a 20. század első felében sikerességének köszönhetően a football mérkőzések felgyorsultak és az eredményjelzőket is több pont rogyasztotta. A T formációt a Minnesota Egyetem 1930-as 1940-es csapatai tették igazán közismertté. Öt bajnoki címet szereztek alkalmazásával. Az 1950-es években az Oklahoma csapata zsinórban 47 győzelmet tett le az asztalra és 3 bajnoki címet vágott zsebre. Az 1940-es NFL Bajnoki mérkőzés kulcsfontosságú fegyvere volt. A Chicago Bears 73-0-ra győzte le akkor a Washington Redskins-t.

A Bears T-je hatékonyan használta a man-in-motion-t, így a három futó közül az egyik, mikor elhagyta a backfield-et elkapóvá vált. Ennélfogva az eredetileg dinamikus futásokra kialakított T formáció sokkal erősebb passztámadások szülője lett, mint vetélytársa a single wing. Fénye egyre erősödött. A backfield-en maradt két futójátékos és a lassan már flanker pozícióban kezdő társuk örökre megváltoztatták a formáció arculatát. Kezdetben a csapatok a flanker-t slot-ban (erős oldal) állították fel, mivel a szálkák (hashmarks) nagyon messze voltak, mint az egyetemi footballban. 1972-ben a szálkákat jelenlegi pozíciójukba mozgatták (70 láb, 9 inchre az oldalvonalaktól). A pályakép alakulása csökkentette az erős/gyene oldal jelentőségét és feltárta a passz-támadás kapuit. A T formáció ezen sarja a mai football komplex formáció között Pro Set néven áll sorba.

Erős túlzással szinte minden modern támadás a T séma egyik variációjának tekinthető. Megemlítendő kivétel a Shotgun formáció, amelyet a San Fransisco használt először az 1959/60-as idényben. Pár példa: Az I formáció is a T egyik verziója. A Kansas City Chiefs vezette be az NFL életébe 1968 körül. Másik verziója az egykor oly népszerű Wishbone. Korábban az egyetemi footballt dominálta azonban mára szinte eltűnt.

A T formációt kisebb középiskolák és egyetemek még mindig használják. Egyes szinteken gólvonal szituációknál is felfedezhető. Egyszerűsége és a futás erős hangsúlya népszerűvé tette az ifjúság footballjában.

Öröksége

Ha magára a T-re nem is vetül már a dicsőség fénye, újításai körüllengik és bele is ivódtak a mai modern támadásokba. Ez volt az első formáció, ahol az irányító a center alatt kézbe kapta a labdát. Ezután vagy átadta vagy elkezdhetett hátrálni a passzhoz. Sokkal kiszámíthatatlanabbá vált a támadás. Szimplán a formáció alapján már nem lehetett ítélkezni. (Korábban a QB-k elsődleges feladata a blokkolás volt. A snap a halfback-nek vagy a tailback-nek volt címezve.) Az első legjelentősebb hozadékos változtatás összegezve tehát az, hogy megszületett a ma ismert QB pozíció.

Második igen jelentős fegyvertény, ami a T-ben jelentkezett, hogy a futók az irányítótól úgy kaphatták meg a labdát, hogy szinte teljes sebességgel robbanhattak be a számukra kijelölt lyukba. Ez a lehetőség még összetettebb blokkolási sémák kialakítását generálta, így a támadás igaz múlandó, de jelentős előnyre tett szert.

A T-ben a fent említettek mellett a QB változatos ál-átadásokat játszhatott ( az option play-ek kialakulásának gyökere). A játékok sokkal gyorsabban fejlődtek ezalatt, mint a single wing alatt. Sokkal kevesebb dupla blokkra volt szükség, mivel a futó sokkal hamarabb lyukon volt valamint több lyuk közül is választhatott, mint amit eredetileg terveztek. A center még hatékonyabb blokkolóvá válhatott, mert immáron a snap-nél nem kellett lehajtania a fejét. A back-ek nek sem kellett már annyira sokoldalúnak lenniük, mint a single wing-ben.