Tom Landry alkotta a Flex-et az 1970-es és 1980-as években. 4-3 felállást használ de a fal úgymond hajlik „flex”. Két falember egy DT és egy DE 2-3 yarddal hátrébb helyezkedik el a scrimmage-től. Ez a két eltolt ember leolvassa a támadók blokkolási módszereit és megpróbálnak tackle-t vagy sack-et csinálni, míg a csapattársak a támadók blokkoló mintáit próbálják rommá törni.
Ez a feladat a két eltolt falembertől kivételes reakcióidőt és sebességet vár el. Az eltolásból származó pár yard távolság teszi lehetővé számukra, hogy megfigyelhessék hogyan alakul a támadás. Erre rögtön reagálniuk kell. Ekkor ezt a pár yardot a lehető leghamarabb kell megtenniük, hogy megállíthassanak egy játékot. A támadó blokkolóinak dolga is nehezedik. Ahhoz, hogy blokkolhassák a védőket a támadóknak ezt a pár yardot szintén meg kell tenniük. Persze ezalatt a védők sem tétlenkednek.
Az 1985-ös szezonig ez a fajta felállás hatékony volt a futások ellen. Manapság azonban egy játékos nem állhat meg és nézheti a játékot, főleg egy falember nem. A flex azzal, hogy két falember olvas, akadályozza a passz rush-t, és az irányító sem fog a kezük közé besétálni. 25 éve azonban Landry merész de sikeres húzása jól alkalmazta a kiemelkedően erős és gyors falembereket az eltolt pozíciókban. Randy White-ot például linebacker-ből képezte át defensive tackle-lé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése