A kinyújtott karral való védelmet a labdás játékos többféle módon alkalmazhatja a tackle footballban. A labdás játékos egyik kezével biztosítja a labdát, míg a másikat nyitott tenyérrel ki tolja az őt blokkolni próbáló felé. A támadó ezen mozgása inkább toló mozgás mintsem ütés. A kinyújtott kar több erőt tud elnyelni, mivel a csontok szinte egyvonalban állnak és a váll izület sem terhelődik ezáltal annyira.
A támadó kinyújtott a kezével a védőt elháríthatja, vagy a földre is lökheti. Váll, mellkas vagy sisak környékén szokták alkalmazni. A stiff arm alááshatja a védő egyensúlyát. Ha a védő talpon is marad, lehetetlenné válik a számára a szerelés befejezése, mivel nem tudja átkarolni a labdás játékos lábát.
Ha jól hajtják végre, akkor igen veszedelmes támadó fegyverré válhat a stiff-arm. A kiváló futók szinte ösztönösen használják ezt a technikát. Ennél a módszernél a felsőtest ereje is számít azonban az időzítés a legfontosabb.
Ha a labdás játékos túl hamar nyújtja ki a karját, akkor védője hozzá igazíthatja mozgását vagy azt használva ránthatja le a támadót. A szerelés kezdetén érdemes bevetni ezt a támadó védelmi módot.
Az amerikai footballban az üldöző lerázására vagy a védőfalon lyuk létrehozására lehet használni. A rögbiben ez az egyetlen mód, hogy a támadás lyukat hozzon létre a védelmen, mivel ott az amerikai footballban használatos blokk nem kivitelezhető.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése